Bármi áron, de nem mindenáron

A Magyar Kármentő Alap összefogásra invitál bennünket a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésére.

A csekket is tartalmazó levelet, megilletődve nyitottam ki, mivel feladóként, hazánk két legfőbb közjogi méltósága volt feltüntetve: Schmitt Pál és Orbán Viktor. Átfutom, s arra gondolok, igen, hát persze hogy adakozunk… megint.

Aztán azt olvasom, hogy az „Alapot máris jelentős személyiségek támogatják. Soros György… George Pataki…” Elakadtam az olvasásban, és a lelkesedésem is alábbhagyott. Megütköztem. Most jelent meg, hogy Soros György 1 millió dollárral támogatja USA-ban a könnyű drogok legalizálásáért folytatott kampányt!

Tudom, hogy ez a felhívás nem a kispénzűeknek szól, de engem a kisnyugdíjas egy-kétezer forintos  adakozásának említése, jobban megindított volna…

Egy prédikációban hallottam egyszer, hogy nem kell minden pénzt elfogadni, akár milyen szűkösen is vagyunk… Mocskos pénz nem válik tisztává akkor sem, ha egy részét felajánlják nemes célra. Bizonytalan eredetű, vagy tudottan mások becsapásából, vagy szomorúságuk árán nyert pénzen nincs áldás.

Soha nem lehetünk olyan szegények, hogy ilyen pénzt elfogadjunk. Ráadásul biztosak lehetünk afelől, hogy a pénz mellé kimondatlan és visszautasíthatatlan igényeket is támasztanak majd. (Magam előtt látom, ahogy megpróbálnak nyomást gyakorolni a jelentősebb törvénymódosítások kapcsán… Szívességért szívességet…)

Én is voltam Soros ösztöndíjas, és akkor büszke voltam rá, bár nem gondolkodtam el a dolgon, csak  örültem, hogy pénzhez jutottam… Ma máshogy látom az adakozást és az alapítványi támogatásokat is… Ennek ellenére segítenünk kell, mert az ügy nemesebb a jelentős adakozók személyiségénél. És bár időnként elakadunk – egy-egy hiteltelen ember példaállítása miatt - meg nem akaszthatnak bennünket… Túllépünk az emberi tényezőkön és a legfőbb célt tartjuk a szemünk előtt!

Tehát bátran, adakozzunk csak… Mert minél többet adunk, annál gazdagabbak leszünk!

A vörös iszapról másként: ITT!