A feltámadásban régóta hiszek…
Ezen a napon kitüntetett figyelemmel emlékezünk szeretteinkre, hőseinkre, halottainkra… Mióta édesapám meghalt, már nemcsak ezt vallom… Tudom, hogy vár rám, türelmesen, szelíden… Nem szomorú ez a csendes ünnep, hanem felemelő, magasztos és titokzatos… Büszkeséggel tölt el, hogy a legnagyobbakkal találkozhatunk majd az örök fényben, Krisztustól, a Házigazdától, Édesapámig... Édesapjától – nagyapámtól akit nem ismerhettem, de még hallhattam, mivel születésem előtt hunyt el –, édesapám nagybátyjáig - aki fiatalon halt hősi halált a háborúban -, mindenkivel … Apósomtól – akit nem ismerhettem -, nagyszüleimen át, az összes kedves ismeretlennel és ismerőssel, hisz mind ott lesz… lélekben bizonyosan. Mindenkivel találkozhatunk majd újra…
Várakozással teli, reménykeltő így a készülődés a halálra… az örök életre.
Várakozással teli, reménykeltő így a készülődés a halálra… az örök életre.
A találkozásban, a nagy veszteség óta hiszek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése