Milyen a magyar? II.

Ki a magyar?

 

Cigány az, aki annak vallja magát. Zsidó az, aki annak vallja magát. Tudtam meg ezt, egy lelkész által vezetett felsőoktatási intézményben. Ennek eredményeképpen, sok cigány mondja, s kiabálja ma is magát zsidónak, mondván, így könnyebben boldogul…

Magyar az, aki annak vallja magát. Ennyi?  Nem értek vele egyet, sem a föntiekkel.

Magyar az, akinek a szíve, lelke magyar.

Magyar az, akinek a hazája, nemzete megmaradása, boldogulása előbbre való a saját boldogulásánál, saját önös érdekeinél.

Aki akkor érzi jól magát, ha mások is tisztességesen boldogulnak. Nem akarja, hogy neki több legyen, hogy ő különb legyen, s hogy ő mások fölé emelkedjen.

Szeret a maga dolgával törődni… Az igen, igen, a nem, nem. Az ígéret szép szó, ha megtartják (csak) úgy jó. Felelősen gondolkodik, érez és tesz a kisebbekért. Kiáll másokért. Szereti az igazságot, az egyenes beszédet. Szeret dolgozni, szereti a földet. Nem vándorol el, vagy ki, a jobb megélhetés reményéért. Befogadó, vendégszerető, hosszútűrő. Tiszteli felmenőit, ápolja hagyományait. Hűséges Istenéhez, a hazájához, szülőföldjéhez, családjához, hivatásához… még a rosszul hajat vágó fodrászához is.

Kicsit felháborít „a magyar az olyan…” kezdetű bölcselkedés, amely után mondanak valami nagyon nem jellemzőt. Például, „a magyar az szemetel”. Elárulom, hogy szinte soha: se az ajtón, se az ablakon, se autóból, se az udvaron, se az utcán, se az erdőszélen. Más: „Dögöljön meg a szomszéd tehene is”, vagy „A pénz számolva, asszony verve jó”, és sorolhatnánk. Egyik sem magyar sajátosság. Még akkor sem, ha kétségkívül magyarországi jelenség...

Sosem vetítjük ki saját hibáinkat másokra. Milliárdos kivizsgáltatja ellenfele meggazdagodását, aki egyébként nem gazdag!? Hazudozók igazmondókként mentegetőznek és másokat vádolnak. Bosszúvágytól eltorzult arccal vicsorognak a békés emberekre, akik – szerintük - őket fenyegetik. Mindenkit gyűlölők arról hintik a port, hogy őket mindenki puszta másságuk miatt gyűlöli. Cionisták fasisztáznak, liberálisok és romungrók karöltve cigányoznak, cigányok rasszistáznak. Bűnösök ítélkeznek; gyilkosok mártírt játszanak; terrorizálók terrorveszéllyel riogatnak. Ezek mind, mind, távol állnak a magyar lélektől.

Aki meg akarja ismerni magyar nemzeti identitását, ismerje meg Istenünket, értékeinket,  hagyományainkat,  a magyar nyelvet, irodalmat, és történelmet (ne a hitetőkét), meséinket, népdalainkat, népzenénket, a magyar tájat, építészetet,  a székelyeket, vagy más magyarlakta, zárt közösséget.

Két dologra vagyok büszke, s tulajdonképpen egyikről sem tehetek. Az egyik, hogy keresztény vagyok, a másik, hogy magyar vagyok. Az utóbbit nehezebben tapasztalhattam volna meg itthon, nekem szerencsém volt, hogy többször hosszabb időt tölthettem Erdélyben. Ott tudtam meg igazán ki vagyok, és milyenek is vagyunk mi magyarok. Akinek ez még kérdés, azt javaslom, hogy induljon el, még nem késő…

Magyar az, aki magyar módra él, hisz, gondolkodik, tesz, dolgozik. Magyar az, aki magyarnak érzi magát, teljesen mindegy milyen nációhoz tartozik is… Mert egyek lehetünk, de csak Krisztusban.

-