"Szeresd ellenségeidet! Egyik legnehezebben betartható parancs a Bibiliából!” – sóhajtott fel apósom, beszámolva az aznapi Miséről…
Valóban. Lehetetlen, ha az érzelemre gondolok… Hiszen, hogyan szerethetném ugyanazzal az érzelemmel ellenségeimet, amivel a szeretteimet… Hogyan is érezhetnék ugyanúgy irántuk… Sehogy…
A szeretet nem érzelmet jelent, hanem tettet, cselekedetet… Mert nem az érzelmeinkkel boldogítjuk szeretteinket, hanem azzal, hogy teszünk értük, hogy fáradozunk, hogy áldozatot hozunk…
Jézus sem szerette az ellenségeit, hanem mindent megtett értük: tanította, provokálta, helyreigazította, példát mutatott, korbáccsal űzte őket, imádkozott értük… Mindenek felett azonban, egy dolgot tett: életét adta… Ezt tette… a legnagyobbat…
Akkor szeretjük ellenségeinket - nem a Gonoszra gondolok -, ha jót teszünk velük, értük… Ez a szeretet megnyilvánulása elsősorban, nem pedig az érzelmeké…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése