Számba vettem szűk családomat… Tizennyolc fővel számolva, két bátyámon kívül senki sem „csinál” pénzt, csak kivesz a közösből… Velem együtt…
Ráadásul, ők ketten hónapról-hónapra élnek, minimálbéren bejelentve, mint annyian azok közül, akik a termelésben dolgoznak. Az ember azt hinné, várná, hogy legalább azokat megfizetik, akik eltartanak bennünket…
Szomorú helyzetkép ez 2011-ben… Persze a 18 főből még 4 fő a közszférában dolgozik, oktatási, gyermekvédelmi és szociális területen. Mi nem állítunk elő pénzt, csak lehetővé tesszük, hogy más dolgozhasson… Mi is hozzájárulunk adóval a költségvetéshez, igaz, az összes jövedelmünket onnan vesszük vissza!
Tehát, a 18 fős szűk családot tekintve, 2 fő tart el 16 főt! A többiek nyugdíjasok (5), rokkant nyugdíjasok (2), tanuló (1), munkanélküli (1), pályakezdő (1), gyeses kismama (1), kiskorú (1) és négy személy a közszférában dolgozik. És ez nem egyedi jelenség! Tessenek utána gondolni, számolni!
DE! Nemcsak a 16 főt tartja el, a dolgozók tábora, hanem ahogyan a kedvenc (egyetlen hiteles) külpolitikai magazinban, a Világpanorámában hallhattuk, eltartunk még 16 biztosítótársaságot, 48 bankot, az államapparátust, a bürokráciát, az ingyenélőket, ügyeskedőket, kereskedőket, a befektetőket, a multikat, a Tőzsdét, a központi költségvetésből működőket… Egyszóval mindenkit…
Miközben az államadósságot nem tudjuk törleszteni, mert az összes kifizetés pár évig, csak a kamatot fedezi!
Sírunk, hogy milyen nehezen élünk – ami igaz, a szolgáltatások, rezsiköltségek elszabadult volta miatt – de nálunk, még mindig van fizetés! Sőt nem lett kevesebb, mint Romániában, ahol a közszolgák fizetése 20, a nyugdíjasok jövedelme 15 %-kal csökkent. Valakik szerint ennek is örülnünk kellene...
Az etnikai megoszlásba most ne menjünk bele, bár a megbízhatóság, a munka minősége, hatékonysága tekintetében ezt a kérdést nem lehet megkerülni… Gondoljunk csak, az egy lapátol, öten nézik állapotra… Vagy a hihetetlenül elharapózott korrupcióra a közszférában, a közszolgáltatóknál…
Meg kellene becsülni végre azokat, akiknek köszönhetjük, hogy van fizetésünk! Most nem azokra a „kenyéradó gazdákra” gondolok, akik még többet vesznek ki a közösből, miközben nem raknak be ők sem, hanem azokra, akik pénzt és valódi értéket is előállítanak!
Hiszen meg van írva, méltó a munkás az ő bérére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése