Casi-No!

. 
Azt hittük végleg megszabadultunk Sukoró után a kaszinólétesítés tervértől…

Ki akar egy bűnös várost, városrészt létrehozni Magyarországon? Ki kényszerít bárkit is arra, hogy kiszolgáljon idegen érdekeket? Kinek az érdekei állhatnak a magyarság érdekei előtt, fölött…

Már halljuk is az indokokat: befektetés, beruházás, munkahelyteremtés…

Mi szükség - kétes eredetű - pénzek befektetésére? Azt tudjuk tapasztalatból, hogy mocskos pénzen, nincs áldás… Visszacseng fülembe belügyminiszterünk egykori – poénosnak szánt – felszólalása a Parlamentbe a gazdagokról, amint megjegyzi, ne kérdezd honnan szereztem az első milliót, a többi meg már úgyis teljesen legális…

Magyarországon mi szükség van kaszinóra? A magyar ember nem kaszinózik, nem fogad, és nem a szerencsébe bízik… Sőt, a magyar ember nem él éjszakai életet… Mert a sötétség leple alatt, sötét dolgok történnek…

Persze majd lesz itt csillogás, fény, szmog… még több kárt okozva, szennyet hozva… A sok pénz, az mindig bűnözés melegágya. Idevonzza a meggazdagodni vágyó szerencsevadászokat, hozzák magukkal az úriaskodó szenvedélybetegeket, a csalókat, striciket, aberráltakat… Mindezt körülöleli majd egy szolgáltatóipar, amit mások munkahelyteremtésnek neveznek… Méltatlan az a munkahely, amely csak pénzt ad, de nem ad becsületet, önbecsülést, hiszen tisztességtelen dolgot kiszolgálni, nem egy felemelő érzés… Olyan lehet ez, mint kocsmában, éjszakai lokálba, vagy peep show-ba dolgozni…

Persze tudom, a kisebbségnek is kell munka, de őket úgy lehet csak megerősíteni, ha nemzeti identitásukat is növeljük, nem helyes a sok jellemzőjükből csak egyet kiemelve, a biznisz iránti vágyuk kielégítését szorgalmazni…

Ezek az iparosok jól értenek az emberek manipulálásához… A szerencsejáték maga az ördögtől van, mondják… Tény, hogy a manipulált kisemberek nyomorára, irigységére hamis reményt építeni tisztességtelen… Ráadásul a nyertesek nem tudnak megbirkózni a hirtelen ölbe hullt nagy vagyonnal, és a vágyott boldogságot, boldogtalanság és halál övezi… Tudják ezt jól azok, akik ebből hasznot húznak… Ebben a spekulációban ugyan semmi kockázatvállalás nincs, hiszen nyereségük többszörösen is biztosítva van. Óriás (szobaméretű) számítógépből két darab volt sokáig az országban, az egyik a hadsereg birtokában, a másik a Szerencsejáték Rt. tulajdonában.

Egy ismerősöm mondta, aki Erdélyből települt át családjával, és nagyon kemény munkával, - mindenki megelégedésére - szép egzisztenciát teremtettek itthon. Meghívták őket egy látogatásra, egy több ezer kilométerre fekvő kaszinóvárosba… Lenyűgözte őket a mesterségesen létrehozott pompa, csillogás, a jó fizetés, könnyebb megélhetés… Azóta, mindenüket felszámolva, idegenként szolgálják idegenben a bűnös várost, idegen nyelven, távol hazájuktól, családjuktól… Fillérekért megvásárolták szorgalmukat, munkabírásukat, becsületességüket, vágyukat…

Valószínűleg nincs anyagi gondjuk… Hogy a többivel mit kezdenek, ez igazi kihívás lehet életükben…

Aki igazán nyerni akar, kerülje el nagy ívben a szerencsejáték összes formáját, és mondjon nemet a kaszinóvárosra!

n