Vándorvosok

Tájékoztató!

Felhívjuk betegeink figyelmét, hogy rendelőnk elköltözött. 

Új cím: 3897. Dream road,  Sacramento,  California, (USA)

A kényelmetlenségért szíves elnézésüket kérjük! 

Prof. Dr. Veres Boros Jónás neurológus-pszichiáter, Dr. Veres Boros Jónásné Dr. Pálinkás Tamara pszichiáter

Dr. Rihmer Zoltán a Rá(k)érdés című műsorban megjegyezte, hogy az elmúlt 3 évben, 250 pszichiáter hagyta el hazánkat...

Érvek nem hangoztak el, s nehéz is lenne alapos indokot találni a pénzen kívül. Ma már nem mondhatjuk, hogy informálisan elzárnak a világtól, hogy a fejlődésnek gátat szabnak itthon…

És bár igaz, hogy többszörösét kereshetik külföldön, de azért ma Magyarországon nem kell nélkülözniük az anyagiak, a megbecsülés, vagy az (ön)képzés terén…

Nem akarom tehát megérteni…

A magyar nem mobil nép, ezt tudjuk. Tehát valószínűsíthető, hogy az elvándorló orvosok többsége nem magyar érzelmű, észjárású (Lásd: ITT!), mindenesetre hazánknak kevésbé elkötelezett… Olyan emberek ők, akiknek mindegy hol élnek, ha jobban keresnek… Nekik az első, az Én…

Igényük, a megbecsülésre vonatkozóan jogos elvárás, bár ebbéli kifogásukat az összes pálya képviselője (tanár, ápoló, kőműves) a magáénak mondhatja.

Törvényjavaslatot terjesztenék be… Olyan diplomásokra van szükségünk, akiknek első, a magyar nemzet és azután következhet önmaga, családja és minden más… Ezért, ez lenne a szűrő a felvételin, egy egyszerű teszttel, beszélgetéssel ez lemérhető…

Aki mégis el kíván menni, megteheti, két feltétellel… Egy, vissza kell fizetnie tanulmányának teljes költségeit, amit az állam az adófizetők pénzén ráköltött… Mert ugye, azért finanszírozza az állam a tehetséges fiatalok képzését, hogy a jövőben visszaforgassák tudásukat, társadalmunk javára.

Kettő, - mivel orvos nélkül mégsem maradhat az ország – meg kell várnia, amíg egy másik orvost kiképeznek a helyére (6-10 év)… Akinek ez a szándéka, az jobban jár, ha már eleve külföldi egyetemre jelentkezik… Félre ne értsenek! Menjen mindenki külföldre, ösztöndíjra, szerezzen tapasztalatot, építsen tudományos kapcsolatokat, aztán jöjjön haza, és adja át tudását…

Visszatérve, hogyan lehetséges az, hogy ilyen megtörténhet Magyarországon?

Mit gondolnak, akik elmennek? Mi lesz a betegeikkel, mi lesz a magyarországi betegekkel? A kollégák éjt nappallá téve dolgoznak, hogy jobbára csak elvégezzék a tűzoltást… Az ő helyzetük, egészségük, boldogulások nem számít? Nekik mit mondanak? Menjenek ki ők is? Vagy őket túl gyáváknak tartják? Mert van lelkiismeretük? Mert van hivatástudatuk? Mert nekik – önökkel ellentétben - fontos az ittélők egészsége, ellátása?

Önnek mi az előbbre-való? Saját maga jóléte, vagy a magyar nemzeté? (Ezen egyszerű teszt alapján, már léphet is tovább…)