Illetlen illem

Nem a politikusok  neveltetéséről szeretnék szólni, hisz az mindenki számára nyilvánvaló. Mondhatnám látható, hallható, vagy tetten érhető.

Politikai protokoll egyik írott-íratlan szabálya, hogy két fél tárgyalásánál a lábakat, térdeket nem ildomos összezárni, mert ennek, - állítják a testbeszéd hívei – negatív üzenete van. Azt jelenti, hogy az illető politikus nem nyitott mondjuk a tárgyalásra, megegyezésre, közös látásmód, stratégia kialakítására…

Az én olvasatomban mást jelent. Látványként zavarba-ejtő, illetlen, neveletlen egyén benyomását kelti, aki a saját intimitását a világ elé tárja, mintegy közszemlére teszi. Lehet, hogy alapvetően jól nevelt a politikus, mégis mást sugall a tartása… 

Attól a férfitől, aki egy „jól irányzott” rúgást sem képes kivédeni, attól én mit várhatok? A protokollal ellentétben ez a testhelyzet számomra nem nyitottságot, hanem  kiszolgáltatottságot jelent. 

Konzervatív lévén azonban nekem ez az ülésmód, elsősorban mégis inkább neveletlenségről és tiszteletlenségről árulkodik.

Gondoljanak csak bele, mi lesz, ha – ne adj Isten - női politikusok fognak tárgyaló asztalhoz ülni, asztal nélkül. Milyen üzenete lesz, ha ott fog terpeszkedni a kamerák előtt… Önök szerint? 

A politikai elitbe beszivárgó és elhatalmasodó laza, neveletlen, illetlen megjelenés és viselkedés, ellentmond elődeink viselkedés-kultúrájának. A magyarság szigorú, protokoll szerint érintkező, előírásait betartó és hűen követő  életmódjával, messze megelőzte az európai népek magatartásszabályainak kialakulását.  

Erre méltán büszkék lehetünk és joggal ragaszkodhatunk az ősi tradíciókhoz.

Az odafigyelést, a bizalmat, a nyitottságot, a jószándékot a testbeszéd, és a kommunikáció számos más elemével kifejezhetjük, hitelesíthetjük oly módon, hogy az ne keltsen visszatetszést…  Senkiben sem. Még bennem sem.