A sereg II.

Kábulat

A minap két rendkívül érdekes jelenet ragadta meg figyelmemet a Hír TV nézésekor. Politikai műsort láttam, ami az MSZP Budapesti Közgazdasági Tagozatának a sajtótól elzárt rendezvényéről szólt. Az előadó Gyurcsány Ferenc /most éppen a Táncsics Mihály Alapítvány* elnökének szerepében tetszelegve/ volt, aki utánozhatatlan magabiztossággal hazudta tele a termet (Többet ITT olvashat!). A Münchausen bárót megszégyenítő monológ lényegét az utcára kitóduló pártkatonák („A sereg” ITT!) és hívek próbálták magukon átszűrve a kinnrekedt sajtósoknak lelkesen tolmácsolni. Elsőként egy idősebb úr fordult ki az épületből, bosszankodva azon, hogy a mobiltelefonjára érkező SMS pontatlan volt, avagy ő értelmezte rosszul, be már nem engedték, mert nem tudta a jelszót sem. Persze ez utóbbit csak én gondolom. Álldogált megszédülve és elárvultan, mint akinek elengedték a kezét s félve indult csak el Újpalotára vagy hova, estére talán haza is ér, s vigasztalást nyer a pacalból és az ócska borból. Két világ. Mobiltelefon SMS-sel és a bácsika Palotáról, aki megy és megy ahova az urak parancsolják, még akkor is ha nem hívják, csak a hálózatot tesztelik.

A délután második felében, mikor véget ért a szakmai munka és mindenki elmondta a magáét, a nikotin és a friss levegőfüggők (mert büdös tud ám lenni egy ilyen helyen!) kitódultak a bejárat elé. A riporterek érezték, eljött az ő idejük. A kevés idő hatékony kihasználása érdekében egyenes kérdéseket tettek fel, esélyt adva a tizenöt másodperces gyorsinterjúknak. „Szeretné-e ön, hogy Gyurcsány Ferenc visszatérjen?” Egy hölgy azon nyomban önkívületbe esett és groteszk hangon kezdte le kántálni: Igen, Igen, Igen!        

Döbbenetemet követően elkezdtem értelmezni, mi is az, amit látok:

A nő légüres térben mozog. Körülötte mindenki tudja mi a tét, ő azonban önfeledten éli meg a végnapokat, úgy gondolja, akad még nyúl a kalapban - varázslatra készen, tapsolhat a publikum és botor fejével észre sem veszi, hogy a bűvész csomagol és vele együtt a cirkusz is odébb áll. „Igen, igen, igen, igen! Jöjjön vissza!”- szajkózza, staub lóg a szájából, sasszézik egyet-kettőt, mint imádott mestere a parlamenti szobájában egykoron…

Nem látja, nem láthatja, amit minden épeszű ember tud már. Nincsen már eszme, nincsen összetartás, nincsen hit, elfogyott a gondoskodó szeretet, nincs ígéret, és ami a legmegrázóbb: nincsen ajándék sem. Nagy ünnepek tűnnek el, nagy lakótelepek roppannak össze, begyűrve a „kiválasztottakat”, hanyatlik egy óriás, komisz birodalom és ránt magával mindent. És itt van ez a kis öregasszony, ujjongva, mámorosan táncolva a kamerák előtt. Szemében izzik a vörös büszkeség, mozdulataiban nyers extázis, 60-on is túl van már, de ő balgán azt hiszi: minden örök.

Nem látja, hogy vég járja ezt a vidéket, a senki földjén lejti táncát, mert ez a föld már gazdátalan. Már nincsen egység, nem a közös Hon tulajdonlása tartja itt az embereket, hanem a közös kín. Földönfutók lettünk föld nélkül.

A vezér és hada hazudozik, mert a mesét mindenki szereti, gazdag álmot ígérnek övéiknek altató gyanánt, ébredni azonban sohasem szabad, mert valóságnak csak a kifosztottság és a szegénység marad. Ők még mindig egy egész népben gondolkodnak, egy szolga-népben, enyves kezükkel túrnak bele a zsebekbe, megmarkolják a kis emberek múltját, előveszik, és azt mondják rá: Itt van a jövő!

Nem, a jövő már elkezdődött korábban. A múlt pedig jellegéből adódóan eltűnik és csak az öregasszony részeg tánca marad utána, amit a hatvan éves bilincsek csörrenése kísér halkan.

*Az alapítvány magasztos tevékenységéről röviden. Nemes célok (idézve):

„… A tudományos kutató tevékenység körében támogatja a Magyar Szocialista Párt számára fontos politológiai kutatásokat, az MSZP programjainak kidolgozását, megvitatását és terjesztését…

… Támogatja továbbá a Magyar Szocialista Párt törekvéseit közvetlenül, vagy közvetetten magáévá tévő oktatási, és képzési tevékenységet…

… Az ismeretterjesztő tevékenység körében támogatja a párt társadalmi beágyazottságának, elfogadottságának és népszerűsítésének növelését szolgáló módszerek kialakítását és továbbfejlesztését…”