Hétköznapi hősök

.
Minap a barátnőmnél jártam, akik a belvízzel küszködnek...

Úgy vannak ők is, ahogyan a mondás is tartja, szegény embert még az ág is húzza.

Édesanyja kis földjének egy részét 30-70 cm-es összefüggő belvíz borítja. 30 ezret költött  a szántásra, palántára, hogy legyen egy kis bevételük, amiből majd a téli tüzelőt megvásárolják...

Egyik héten elültette a palántákat, másik héten a négyötöde víz alá került... Kisebb tó tárult szemem elé, mely két szomszédos portát is felölelt. Megrázó, rémisztő, siralmas és fájdalmas egyszerre, még kívülállóként is.

Az jutott eszébe, nem hagyhatja elrohadni a növényeket, így hát mezítláb nekiállt egyesével kihúzgálni a palántákat, gyökerestül. Építettek sárból egy 25-30 méter hosszú, fél méter magas gátat, mely elzárja a nagyvíztől a többi részt. Ide telepítette át azokat, amiket megmentésre szánt. Reménykedik.
Kuroszava, Kopár sziget című filmje jutott eszembe...

.

Amikor találkoztunk, fia rendíthetetlenül kapálta a sorokat, ő pedig éppen gyökérerősítő oldattal locsolta a tövüket. Elmondja, hogy közben beszél hozzájuk, mit miért tesz, szeretettel becézve őket... Ősi tudás ez, ami Istentől jön, s Isten iránti szeretete, hűsége táplálja.

Sokan megszólják, fejüket csóválják, nem értik... A barátnőm belső indíttatásának eleget téve, harcol a növényei megmentéséért, a túlélésért... Ott állt, kócosan, ázottan, csapzottan, sárosan, de nekem ő volt a legszebb, legtisztább lény, közel, s távol a féltekén. 

Milyen büszke vagyok rá, mint már annyiszor! Csordultig telt a szívem hálával, hogy mindezt láthattam, sőt, érthetem is őt! Boldog volt, mert életeket mentett, mert mindent megtett.

Az emberek egész életükben keresik a boldogságot, pedig nem kellene mást tenniük érte, mint megpróbálni megmenteni a legkisebbek közül csak egyet is!

.

Alig vártam, hogy beszámoljak erről másoknak is! Édesanyám a hallottakra, saját tapasztalatából merítve, mintegy megerősítve rávágta, meg is hallják, amit mond, és meghálálják! Jó volt ezt tőle hallani... 
Így legyen!

.