"Fiatal véreim,
határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni
kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak
vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre, s
mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a
nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az
egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok
szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.
Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban.
Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mértékletesebbek. Megértőbbek
egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg
erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán.
Minden lehetőségetek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán
szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt.
Adja az Úristen, hogy így legyen! Mindez azonban azon múlik, hogy
megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki
és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a
különböző „izmusok” özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki
koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül
és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól,
örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami
pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.
Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti
örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti
el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg
minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól
még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek.
Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel
betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét
veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek
leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a
gyökerét vesztett fa.
Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de
valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten
rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen,
nemzetpusztító, lélekgyilkoló mesterséges tanainak szennyes özönvizén
keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s
becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti
dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok
vagytok, s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten
által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok
magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor
senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél,
míg végül is elmerültök a semmiben.
Én bízom bennetek.
Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!"
Forrás: Magyar Nyelv (Facebook)
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése