Beli buba, beli, beli...

.
Áldott Karácsonyi Ünnepet Kívánunk!

Szeretettel: ITT!

Beli buba, beli, beli, 

kicsi kutyasággal teli, 

Beli buba a párnára, 

kicsi kutya a szalmára...

Ma, amikor az iskoláinkban és a médiumainkban már teljesen kiveszőfélben van a népdal, továbbá sokak szerint zenekultúránk nem áll másból, csak (az igazi énünktől valójában idegen) cigánymuzsikából és népies műdalokból.

Nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, ebbeli munkájának köszönhető, hogy amíg nálunk már kétszázezer, addig Németországban mindössze hatezer népdalt tartanak számon. Igazolva ezzel, hogy Kodály Zoltánnak (amint Szabó Dezső írja) tényleg „a zene volt egyetlen élete: az ős elhivatású tehetségnek a világ minden mély izenete hangban lett életévé”, amely nála „a primitív szentek rajongása volt, nemcsak művészet, hanem hit, az élet magához ölelése, az életakarata egyetlen formája”. 

.

.