Minap, – szokásomtól eltérően - egy stoppost vettem föl a munkahelye előtt, mivel megszántam. Ez az a hely, ahol rendszerint a bűz miatt, még inkább nyomom a gázpedált, de most mégis lassítottam… Ahogy beszállt, bár tiszta volt, az autót rögtön betöltötte az a jellegzetes szag, melyet a telep mellett álldogálva is átvett ruhája… Munkámból adódóan megtanultam, hogy ezt sohasem éreztetem másokkal… Úgy 10 km-nyi közös utunk alatt intenzív beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyrabecsüléssel tekintek ezekre az egyszerű, dolgos emberekre, akik – ha tetszik, ha nem, – eltartanak bennünket… Érdeklődésem felkeltette figyelmét, s hamar bizalmas vizekre eveztünk. Megértésemet érezve, feloldódott, s keserédes panasza megállíthatatlanul áradt felém…
Az illető egy sertéstelepen dolgozik, ahol soha nem a beosztásának megfelelően kell a munkaidejét regisztrálnia. Mindennap túlórázniuk kell, amit nem fizetnek ki, hiszen papíron bent sincsenek már… Felelős munkavégzését a minimális biztonság, munkavédelmi feltételek nélkül kénytelen ellátni, s bizony több baleset is volt már emiatt, amit igyekeztek eltussolni. A több ezer sertés rengeteg munkát ad az elvárhatótól lényegesen kevesebb dolgozónak. Nem mernek szólni semmiért, hiszen örülnek, hogy őket legalább bejelentik dolgozni. Igaz a plusz ünnepnapokat, szabadnapokat, pihenőnapokat nem fizetik ki, se a helyettesítést, szabadság, vagy betegség kapcsán… Minimálbéren vannak bejelentve, amihez semmi juttatást nem kapnak… Nem elégedetlenkedik, mert neki legalább van munkája…
Kérésemre elmondja, hogy ki a főrészvényes. Ismerjük… Van viszont négy (!) ügyvezető igazgató… Az egyik a fia, a másik a veje… ami azonban - ismerve a helyi viszonyokat - nem meglepő, hogy egyikük sem ért hozzá… Van, ami még ennél is döbbenetesebb, a főrészvényes felesége, aki egy egyházi középiskola vezetője, szakértőként, tanácsadói díjat kap, minden hónapban! Úgy látszik ez, nála is kiverte a biztosítékot, mert azt mondta nekem: Mondja már meg nekem, maga szerint ugyan mit ért egy pedagógus a disznókhoz? Ugyan milyen szakmai tanácsokat tud ő osztogatni, és kinek? Otthon a férjének, vagy a gyerekének, vejének?
Megáll az eszem… Elválásunk előtt még elmondta, s ha otthon elfogy a hús, hát ezek levágnak 2-3 disznót, felfüstöltetik és viszik haza… Így megy ez errefelé…
Egy dologra jó volt ez az út… Kicsit megkönnyebbülten szállt ki, mert - bár semmit sem tehetek azon kívül, hogy megírom -, volt valaki, aki megértette, meghallgatta és átérezte a helyzetét…
Elgondolkodtam… Ez a pitiáner, a legrosszabb típus, akinek semmi sem elég… Szakértő? Elsüllyednék szégyenembe, ha valaki ilyen felajánlást tenne, vagy azt gondolná, hogy elfogadnám ezt a hazugságon alapuló plusz jövedelmet, amiért meg sem dolgozok, s ráadásul, ha akarnám se tudnám megszolgálni, mert nem értek hozzá…
Persze a történet folytatódik majd tovább, mert a bűn, bűnt szül… Azt hiszik előbbre jutnak, ha több lesz nekik, miközben egyre kevesebbé válnak, mert megfogyatkozik bennük s irántuk a megbecsülés, a tisztelet, a vonzalom, a hitelesség, a szeretet, s mindaz, ami a valódi gazdagságot megalapozza.
S akire többet bíztak, attól majd több kéretik számon is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése