WikiLeaks botrányról laikusként

Bocsánatkérés helyett üldözés

A magát a lehetőségek hazájának aposztrofáló, a mások életébe demokráciát erőszakoló nagyhatalom, alantas célú titkainak kiszivárogtatóját halálra üldözteti…

Feladta magát a több nő megerőszakolásával is megvádolt férfi Angliában…

Kellemetlenné, majd kínossá, végül botrányossá váltak az amerikai vezetés számára az internetes szolgáltató által kiszivárogtatott információk, a világ vezető politikusai, gazdasági érdekeltségi köreikbe tartozó személyek megfigyeléséről, véleményezéséről.

Pofátlan az amerikai vezetés véleményalkotása, ráadásul provokatív is…

Mindazonáltal nem láttuk ostorozni magukat bűnük miatt…

Nem hallottuk sűrű mea culpázásukat a sértettek irányába…

Nem értesültünk arról, hogy lemondott volna bárki is, amiért politikai botrányt kavart…

Nem kaptunk hírt arról, hogy kirúgtak volna egy sértegetőt is az állásából…

Nem tudósítottak arról, hogy menesztettek egy felelős biztonsági szakembert…

Hillary Clinton, mintha elfelejtett volna bocsánatot kérve, távozni a pozíciójából…

Nem hallottuk, hogy megköszönték volna a WikiLeaks-nek, hogy leleplezték gyenge pontjukat, felhívva ezzel figyelmüket  könnyed támadhatóságukra…

Nem, ők e helyett támadásba lendültek… a szokásos alattomos módon… ahogyan megszokhattuk már tőlük… Le kell járatni az illetőt, bármi áron.  Nem számít, hogy igaz, vagy sem, a lényeg a tanú hitelességének megkérdőjelezése. Azt hiszik, ha hiteltelenné teszik a személyét, akkor senki sem fog hinni neki. Hát ez még őket  se szokta befolyásolni,  akkor miért gondolják, hogy mások ezt beveszik… Emlékezzenek csak, hogy bánnak az övéikkel: imádott rendezőjüket, - akit a bíróság korábban elítélt, egy kiskorú lány megerőszakolása miatt -, távollétében Oscar díjjal jutalmazták! Ha őket nem zavarja a valós bűncselekmény, akkor miért gondolják, hogy mások a kamunak felülnek!

Tudják, két nőnek hirtelen eszébe jutott, hogy őket megerőszakolta anno a WikiLeaks üzemeltetője!

Szóval mindenki a szokásos eszköztárat képes csak bevetni!

Szomorú magyar vonatkozása is van, vezető személyiségek magán bankszámlaszámait, kapcsolatait térképezték fel és bocsátották az amerikai titkosszolgálat részére. Mindezt tudtuk és belegyezésük nélkül… hogyan máshogy?

Emlékszem Nancy Goodman Brinkman amerikai nagykövet asszonyra, aki kinevezését követően nem késlekedett leantiszemitázni bennünket… majd pár év múlva rádöbbent, hogy magyar művészetkedvelő és nem átallotta felvásárolni műkincseinket… Gondolom, nem magyarországi tartózkodásához… Így kerülnek műkincseink távol a hazától, idegen kézbe…

Hasonlatos a működésük az öszödi botrányt követő üldöztetésszerű kutakodásra, hogy ki szivárogtatta ki az információt! Nem a hazugságon, nem a csaláson, nem a bűnön magán vannak felháborodva, hanem azon, hogy ki leplezte le őket… Megjegyzem, nem a lelepleződés informált bennünket, anélkül is pontosan tudtuk mi folyt az elmúlt évek alatt…

Hasonlatos ez ahhoz is, ami a mi intézményünkbe történik Kiskunhalason, a Kőrösi úton…

Úgy látszik, itt mindenkinek egy srófra jár az agya, függetlenül attól, hogy Amerikában, vagy Magyarországon történik a dolog…

Csak nem rokonság áll fönn a két tábor között? Netán genetikai, eszmei rokonságra kell gondolnunk?

Mert azért itt sokkal több azonosságot mutat, minthogy egy kézlegyintéssel el lehessen intézni: ilyen az ember természete!

Nem kérem, nem ilyen az ember természete. Ilyen az önök természete.

.