"Előbb voltam református, mielőtt reformátussá lettem." – szoktam volt mondani.
A közösségi felelősségtudat, a nagy igazság érzet, a kiállás a gyengébbekért, a munka becsülete, igényesség, puritánság, az igen, igen, a nem, nem… - csak hogy néhányat említsek a jellemzők közül. Ami mégis a legmeghatározóbb felnőtt életemben, az a tekintély – tisztelet kérdése. A felsőbbség feltétel nélküli tiszteletét, mindig is elutasítottam, csak akkor fogadom el - s ebben a történelmi tapasztalatunk is megerősít -, ha a felsőbbség a rábízottakat képviseli. Teljesen mindegy, hogy egy egész nemzetről, vagy egyetlen egy emberről van szó.
Ahogyan a miniszter szó szolgát jelent eredeti értelmében, úgy a vezetőnek is hasonló felelősséggel kell viseltetnie. Elkötelezettsége vállalás is egyben. Független azonban, csak egy olyan függési viszonyban lehet, amely a „Legfelsőbb” felé való megfelelés szabadságában oldódik fel.
/Folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése