A magyar ember nem mobilis... Nem vándorol a jobb megélhetés, a nagyobb megbecsülés, a karrier, vagy az önmegvalósítás - sokszor idegen - irányába.
Ott szeret élni, halni, ahol az otthona, családja, felmenői, halottai vannak. Szereti szülőföldjét, szülőhazáját, ragaszkodik születése helyéhez éppúgy, mint szerettei hamvaihoz. Lokálpatrióta lesz belőle, még akkor is, ha küldetése elszólítja az atyai ház oltalmának köréből.
Ha a magyar lélek mégis elkényszerül, és máshol kell otthonra, hazára lelnie, lelke örökké hazasóvárog... Ez a föld szent föld, és egyetlen szülöttéről sem mond le. Szülőföldje minden gyermekét, mint szülőanyja hazavárja... hiszen végül az Anyaföld örökre magábazárja.
/Folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése