A hétköznapi vallásos emberek azzal vádolnak bennünket reformátusokat, hogy nálunk nincs gyónás. De van, csak nincs közvetítő, ahogyan a könyörgéseknél sincs. A gyónás sok szempontból hasznos a léleknek, sőt – különösebb pszichológiai ismeret nélkül is – tudjuk, hogy életmentő funkciója lehet. Az öngyilkosság tiltásával karöltve pedig egyenesen tetten érhető a számok tükrében is, mivel lényegesen kevesebb az elkövetett szuicidium a katolikus, mint a református testvérek körében. Ezért nekünk, reformátusoknak a lelkigondozásra kell nagy hangsúlyt fektetnünk. Ezt is tanulnunk kell még. Sajnos a gyónási titok megtartása nem felekezeti hovatartozás, vagy hivatás-választás kérdése. Kevés embernek adatik meg a titkok megőrzésének képessége, tapasztalatom és meggyőződésem szerint, nemcsak az egyén hite, hanem szociokulturális fejlődése, öröksége is szerepet játszik kialakulásában.
Sajnos sokan hajlamosak a rosszul működő dolgok megjavítása helyett, a teljes megszüntetés mellett dönteni. Ezzel azonban hosszútávon nem érünk el eredményt. Lelki nagykorúságot várni egy kiskorútól, ez nemcsak hiba, hanem halálos veszedelem. Főleg akkor, ha valaki nem eléggé jártas a bűnös szándék felismerésében. Hányszor hallani büszkén a szülőktől, hogy ők megkérdezik a gyermeküket, hogy akar e járni hittanra, vagy sem. Nem tudom, hogy tisztában vannak e azzal, hogy jogképesség terén a tizennégy éves kor alatti gyermek cselekvőképességét tekintve kizáró gondnokság alatt levőnek számít, míg tizennyolc év alatt korlátozottan cselekvőképes csak. Lássuk be, hogy a gyermek felnőttként való kezelése nemcsak jogtalan, - modern szóhasználattal élve aggályos -, hanem ostobaság is.
Krisztus halálakor a szentek szentjét elválasztó kárpit kettéhasadt, azóta közvetítő nélkül vezet az út Krisztuson át az Atyához. Ez nagyobb felelősséget és alázatot követel a hívektől. Megnövekedett ugyanakkor az eltévelyedés lehetősége is. Lásd: ITT! /Egyházi felekezet, vagy szekta?/
Az igaz utat nem a hangos többség aktuális lelki, morális állapota határozza meg, hanem Jézus Krisztus követése, a Biblia alapján. Az egyetemes igazságok nem változnak: a jó, a hűség, a tiszta, a nemes… Ahogyan a hozzá vezető út sem változik évezredek óta: „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” /János 14,6./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése