2012. március 25., vasárnap

Vigyázni a kérdésekkel!

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:

- Takács néni, ismer engem?


Mire a hölgy:


- Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek.


Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.


Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:


- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?


- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni, és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.

A védőügyvéd sokkot kapott. A bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet és nagyon halkan így szólt hozzájuk:

- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni!



Barátunktól kaptuk, Köszönjük!
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése