Adósságtörlesztés, vagy uzsorakamat kifizetés?

.
Érdekes, hogy mostanában mindenki adósságtörlesztésről beszél… 

Az én véleményem szerint nincs itt semmilyen adósság, hiszen azt már többszörösen visszafizettük. Akkor miért erről beszélnek?

Talán azért, mert a magyar ember nem szeret tartozni és így jobban el lehet adni a visszafizetési kötelezettséget becsületességnek álcázva, s ezáltal könnyebben megértik az emberek az újabb megszorításokat?

Ahogyan cigány uzsoráshoz sem fordulunk, mert tudjuk, hogy az uzsorázás az bűncselekmény…  S abból bizony, nem lehet jól kijönni… Sohasem…

Uzsorakamatszerű visszafizetés követelése is bűn… Minden banknak, még az IMF-nek is… Akkor is, ha törvényesnek tűnik… Márpedig aki ebben részt vesz, az maga is bűnrészessé válik, ahogyan ezt a mi nyelvünk is félreérthetetlenül bizonyítja.

Ráadásul, senki sem hatalmazta meg a kormányokat, hogy ilyen (bűn)cselekményben a mi kontónkra részt vegyenek, hazánkat, minket  belerángassanak, tönkretegyenek, s mindezt úgy, hogy az ő személyes egzisztenciájukat, státuszukat ez természetesen nem érintheti negatívan! Sőt…

Eszembe jutott, hogy egyszer egy ismerősöm, egy romungro férfi kölcsönkért tőlem egy százast (25 évvel ezelőtt)… nem tudtam csak 50,- Ft-ot adni neki, mert nem volt több nálam… Legközelebbi találkozásunkkor odajött hozzám, és azt mondta, hogy én tartozok neki ötven forinttal, mert múltkor nem volt százasom…

Erre emlékeztet engem az IMF működése is… Ők tartoznak nekünk, s mégis úgy tálalják, mintha mi tartoznánk nekik…

Nem értem, miért kellene fizetni bármennyit is, ha nincs tartozás…

Miért kell tárgyalni a visszafizetésről? Az a törvény, amely nem vonatkozik mindenkire, nem törvény. Az a szerződés pedig, amely az egyik felet törvényen felülinek rendeli, azzal úgy kell bánni, mint a törvényen kívülivel...
Tisztázzuk...

Nem tartozunk.

Nem fizetünk.

Nincs tehát szükség átütemezésre, megszorításokra… nem kell védekeznünk, mert nem mi hibáztunk… legalábbis nem ebben…

.