Pár hete Németországban jártam. Rövid tartózkodásom alatt is intenzív élményekben és tapasztalásokban volt részem…
Néhányat megosztanék önökkel…
A városkában elveszett a telefonom, valahol kiesett a zsebemből és nem vettem észre… Két napig kerestük, majd felhívtam a páromat itthon, hogy tájékoztassam arról, hogy nincs meg a telefonom… Azt mondja, nekem mondod, egy napja hívogat egy hölgy, hogy talált egy telefont és nem tudja kié, s hogyan juttassa vissza… Szerencsére a párom beszél németül, így fél nap múlva, sikerült egymásra találnunk…. Én nem beszélek németül, ő nem beszél magyarul, de mindketten nagyon örültünk egymásnak... Elmesélte németül a kálváriáját, én pedig magyarul az enyémet, majd megöleltük egymást, és mindketten egy lelki élménnyel lettünk gazdagabbak…
A történethez tartozik, hogy ezt megelőzően, úgy másfél hónapja itthon ellopták a telefonomat… persze nem lett meg, sőt, hívásra felvették, majd gyorsan kinyomták… Fizethettem a letiltásért, majd a szám visszavásárlásáért, s telefonra már nem is futotta. Érthető, hogy a tartaléktelefonom kinti elvesztése és meglelése milyen nagy örömöt és megkönnyebbülést jelentett számomra…
Néhány nap leforgása alatt is szembetűnő volt, hogy az emberek milyen nyugodtak, kiegyensúlyozottak… S ez, láthatólag nemcsak a jólétnek tudható be… Vasárnap délután, sütizés, kávézás, sétálás, beszélgetés… Hétvégén eljárnak éttermekbe, beszélgetnek, söröznek, étkeznek, élvezik az együttlétet….Hasonló, a hasonlóval érzi jól magát, s itt mindenki – az eltéréseket is figyelembe véve - hasonlóan is viselkedik, gondolkodik… a hitről, a családról, az értékekről, a biztonságról…
Egyik este a vendéglátóink - meglepetésemre -, a Rotary klubba invitáltak vacsorázni…
Beszélgetés, evés, ivás, közben projektoros diavetítés… Újra meggyőződhettem, hogy milyen kicsi is a világ… 1200 km-re az otthonomtól, egyszer csak a vászonra pillantok és mit látok… Szabó Zoltán kollégámat és ifj. Székely Tibor ifis társamat a gyülekezetből… A társaságból csak én voltam kiskunhalasi…
Minden tiszteletem a kézműveseké, akik nagyon sok befektetéssel és munkával, értéket előállítva, hagyományt ápolva és őrizve, értéket teremtve, kevés bevételért, annyit fáradoznak...
Egy dolgot sajnáltam, hogy a szoros program miatt, kevés idő maradt a városnézésre, és nem maradt idő múzeumlátogatásra, fürdőzésre…
Ahogy hazaértem, már indultam volna is vissza, persze nem egyedül… s ha hiszi, ha nem, nem a pénz miatt.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése