Nemzetközi nőnap vagy Gyümölcsoltó Boldogasszony napja?

Március 8.-án a „nemzetközi nőnapot” ünneplik világszerte. Már az elnevezésből sejthetjük, hogy ezen „ünnep” valamilyen internacionalista jeles nap lehet, melyet ugyanúgy mesterségesen loptak a köztudatba, mint a Valentin-napot, csak azzal ellentétben ezt nem élelmes virágárusok, hanem baloldali, kommunista aktivisták.

A nemzetközi nőnap megünnepléséről az I. Internacionálé döntött, ahol határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről, majd az 1917. március 8.-i oroszországi nőtüntetéssel vált véglegessé a nőnap ünnepe. Az 1917-es tüntetést követően omlott össze a keresztény-nemzeti alapokon nyugvó cári Oroszország, s vette kezdetét a liberális, majd bolsevista ámokfutás! Magyarországi ünneplését 1948-ban Rákosi Mátyás rendelte el, és tette egyúttal kötelezővé. Ne legyenek illúzióink: március 8.-án nem a nőket, hanem a hagyományos, isteni törvényeken nyugvó család szétverését, a „modern” feminista nő megalakulását, s az oroszországi baloldali provokáció emléknapját ünnepeljük!

Köszönjük, de mi, akik a hagyományos értékrendet valljuk magunkénak, ebből a vörös műünnepből nem kérünk! A magyar néphagyományban évezredek óta megvan a nők jeles napja, s ez nem más, mint március 25.-e, Krisztus urunk fogantatásának ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, mely egyben a tavasz kezdetének, a természet újjáéledésének, a termékenységnek, az életet továbbörökítő, a szent isteni küldetést beteljesítő anyák és nők ünnepe! Ezen a jeles napon kezdik oltani a gyümölcsfákat. A hosszú sötét téli napok után megkezdődnek a tavaszi munkák, mely az év folyamán aztán meghozzák a jó munka gyümölcsét. Ezek a történések valóban igazi okot adnak arra, hogy a nőket, az anyákat, s az életet ünnepeljük, és felejtsük el végre a mesterségesen elrendelt, szovjet mintájú „nemzetközi nőnapot”. Emlékezzünk helyette az alábbiakban leírt eseményre:

"... elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáreth, egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az Ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úristen a Dávidnak, az Ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az Ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne őtőle az angyal.” (Lukács 1,26-38)

K.G.

Forrás: világháló