Barátnőm édesanyját mindig is nagyon szerettem… Vele készítettem oktatás-szociológiából egy interjút, ami személyiségéből adódóan, igen jól sikerült…
Tavaly volt 80 éves… Három gyermeke van, akik sajátos módon kedveskedtek neki az ünnepen… Egy kis amatőr színi előadással lepték meg, ahol mindnyájan kiskorú viseletükbe öltözve szkeccsként, előadták édesanyjukról felidézett, gyermekkori emlékeikből fabrikált élményeiket… A sógornő az édesanyát játszotta, a narrátor pedig az unoka volt. Forgatókönyv készült, szereposztással és mindennel, ami egy ilyen amatőr produkcióhoz szükséges… Hetekkel előtte próbáltak, az izgalom leírhatatlan volt… A család, még soha ilyen közel nem került egymáshoz, ami a régi emlékek felidézésének, a közös örömteli és titkos készülődésnek és a vágyakkal teli várakozásnak volt köszönhető.
Az előadás? Fergeteges… Ibolya néni csak nevetett és sírt egyfolytában… Örömkönnyek a nevetéstől, a meghatottságtól… Már-már izgulni kellett érte…
Jövő szombaton lesz 81 éves… Isten éltesse még nagyon sokáig!
Idén is meglepetés készül…
Két felvonásban ünneplik szülinapját. Gyermekei meghívták, Ibolya néni lánykakori barátnőit egy délutáni, szülinapi zsúrra. Nagy az öröm és az izgatottság, mindkét oldal részéről… A gyermekkori barátnők különös ajándékkal készülnek fel… hoznak egy-egy régi, kedves történetet Ibolya néniről, hogy felidézzék az ünnepen… A gyerekek mindent rögzítenek kamerával… Másnap, eljön a lelkész, és megáldja majd Ibolya nénit… ez lesz a titkos meglepetés… És az is, hogy verseiből összeállítanak egy brosúrát…
Milyen jó, hogy neki még életében kimutatja családja, hogy mennyire szeretik, milyen hálásak jóságáért, és hogy milyen sokat köszönhetnek neki… Sokunknak a hálaadás, sajnos csak azután jut eszünkbe, miután már elvesztettük az egyik legkedvesebb, legfontosabb személyt az életünkben.
Lehet így is… Ahelyett, hogy azon törnénk magunkat, hogy mit vegyünk a szeretett személynek, lehetne azon is gondolkodni, hogy mit adjunk neki.
Mert az ajándék lényege az, hogy tőlünk, és neki…
Idős korban az a legnagyobb ajándék, ha minél többet tudunk mellettük, velük lenni…
Tegyük meg, míg nem késő!
.
Tegyük meg, míg nem késő!
.
Ibolya néni nyugdíjasan költözött a budapesti panellakásból Érdre, közösen vásárolva másik lányával és unokájával egy kétlakásos családi házat. Míg korábbi, hetedik emeleti panellakásából hat záron át lehetett kijutni, itt kitárult előtte a világ… Igazi élettér, udvar, melléképületek, cicák, kutyusok, szomszédok… Aktív tagja lett a református közösség életének, őszinte, kedves, megnyerő lényének köszönhetően, sokak barátságát vonzza a mai napig.
VálaszTörlés