Magyarok Országos Gyűlése 2010.

Második alkalommal volt szerencsénk eljutni Bösztörpusztára. Mint korábban is (írásunk: ITT!), uticélunkat kedves és ötletes táblák jelezték, hivalkodó transzparensek helyett szerény iránymutatás. Nem akarja senki sem a pénzünket elcsalni, agyonreklámozott vacakkal, csak az jut el a Programra, aki kifejezetten oda igyekszik. Hol van a „Tábor”?  Ott, ahol magasan kavarog a por a százezres tömeg feje felett. Leírhatatlan látvány a távolból, rögtön megérezni az erőt, ahogyan a sokaság hömpölyög végeláthatatlan sorokban. Magyarország, ezek a lábak nem tipornak, hanem gyökeret eresztenek benned, itt szökken szárba valami, itt fog kihajtani a magyar jövő!

Kicsit tűnődve járjuk az ösvényeket és azon csodálkozunk, hogyan lehetséges az, hogy nem futunk bele senkibe és minket is elkerülnek a megszokottá vált súrlódások. Százezer ember, és elfér mindenki, az amúgy szűköcske csapásokon is. Mindenki tudja merre halad, és ebbe még beleszámolja (ráhagyással) a szembe jövőt is. Működik. Csoda ez így magában is.

Az igazi csoda azonban a fák alatt fogad, igazi vásári forgatag, idegen árusok és idegen mihasznaságok nélkül. Csak a legjobb mindenből, nem győzzük befogadni a formákat, a színeket, az anyagokat és az illatokat. Itt a kereskedők nem kínálják, hanem bemutatják portékáikat. Tisztes mesteremberek és mestermunkák. Ahogyan azt kitanulták, ahogyan azt tovább fogják adni. Ahogyan ezt kell.

A programok tárháza kimeríthetetlen, valós időben adnak hozzá még valamit, még valamit, és még valamit. És mi csak megyünk, egyik helyszínről a másikra, és tanakodunk: a jobbnál jobb előadások és bemutatók közül, hol tudunk valamivel többet kapni, mert a felejthetetlen élmény mindenhol biztosított.

Érdekes része volt a MOGY-nak, mikor a hangosbemondó figyelmeztette a jelenlévőket egy erős vihar közeledésére. 90 km/h szél, eső és jég. Riasztóan hangzott. Mi történt? Semmi! A mesterek összébb húzták a kosaraikat, dobozaikat és ezt-azt letakartak. Mi, látogatok csak ácsorogtunk és vártuk, hogy mindezek el legyenek rendezve, sétálgattunk és segítettünk, tudásunk szerint. Meglepetésünkre, senki sem kezdett beöltözni, ernyővel hadonászni, pánikszerűen a kocsik irányába sietni. Megértettük, hogy most, akik itt vagyunk, tudunk már valamit a természetről: Ő irányítja az életünket, és mi csak annyit tehetünk, hogy alávetjük magunkat az akaratának. Akár esőt hoz nekünk, akár nem.

Pár fotóval próbáljuk egy kicsit éreztetni a Gyűlés hangulatát, a sátorbontás előtti csendes pillanatok felidézésével. 

.

,

Nagyításért kattintson a képekre!

Nagyításért kattintson a képekre!

.

.
.