Minap találkoztam egy régi, kedves ismerősömmel, aki az egyik történelmi egyházban, vállalkozóként könyvelő. Több nagy templom könyvelését is ő végzi.
Amikor átvette nyugdíjas kollégája munkáját, összehívták az egyházi elöljárókat, hogy megismerkedjenek. Mindenki az asztal körül ült, kezét az ölében tartva, összekulcsolva. A bemutatást követően a püspök úr azzal adta át a szót neki, hogy reméli együttműködésük, további munkájuk gyümölcsöző lesz mindnyájuk számára.
Ismerősöm megköszönte, majd az egyházak képviselőihez fordulva hozzáfűzte: "Csak egy dolgot kérek a jelenlevőktől és minden érintettől, hogy rakják fel a kezeiket az asztalra…" Kicsit elcsodálkoztak, majd fölrakták a kezüket, de mire ezt megtették, rájöttek, hogy a kérés képletes volt… Majd így folytatta: "Én azt szeretem, ha látom a kezeket! Ha ez így marad, nem lesz problémánk egymással!"
A bemutatkozás után félrevonta a püspök, mondván, hát azt hiszem sikerült belopni a szívükbe magadat!
Nem is a papokkal van leginkább baj, meséli később nekem, hanem akik beépültek az egyház szervezetébe, mint világi szakértők, gondnokok, pénzügyi tanácsadók…
Hihetetlen pénzek tűnnek el. Azt mondja, volt, hogy a nagy templom egész perselypénze eltűnt…
Szóval nagy változásra van szükség, nemcsak az ország vezetésében, hanem a lakosság fejében és lelkében egyaránt! Ez pedig nem csak az állami szférát, hanem a társadalmi és civil szervezeteket is érinti.
A Gonosz ősi taktikája, ha kívülről nem lehet támadni, rombolni, akkor be kell épülni és belülről kell zülleszteni! Ezt kell megszüntetni!
A rendrakást, nekünk is belülről kell kezdeni!
A rendrakást, nekünk is belülről kell kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése