GROTESZK

Ifj. Mesterkedő Atilla szockolhozista napjait jobboldali támadások sorozata árnyékolta be.
 Egy napon elintéznivalója volt a kerületi okmányirodánál, útlevelét szerette volna meghosszabbítani, biztos, ami biztos. Már korán reggel, fél tízkor, elkezdődött kálváriája. Belvárosi, szabályos megállását követően egy jobbikos parkolóőr lépett oda hozzá, és megbírságolta helyben, csak úgy sacra. Ezt követően egy kereszténydemokrata zászlóval díszített tehergépjárművel vontatták el Audi A8-át, az ablakból hátrakiáltva: ”Dabason fogjuk bezúzni, oda tessék jönni a kesztyűtartó tartalmáért!”.
 A polgármesteri hivatalnál folytatódott meghurcoltatása. A sorszám húzásakor a papírdarabkán csak egy fektetett nyolcast látott, és amikor ezt szóvá tette, a fideszes karszalagot viselő irodista azt is elvette tőle. Másnap délutánra hívták csak vissza. Bevette hát magát az előtérbe, ám a hivatal (gárdista) éjjeli őre megfuttatta a kutyákkal, így a közeli hajléktalan szállón lelt menedékre, ahol egy kapatos MDF szimpatizáns hányta nyakon, a felső ágyról.
Reggel, kicsit borostásan, és a cefreszagú hányás lengedező bűzével állt ismételten sorba a hivatalnál. Most már tényleg kilógott a sorból, és a többieket megkímélendő, hamar előre engedték. Délután fél kettőkor léphetett be az áhított irodába, ahol persze rögtön ablakot nyitottak, február ide, vagy oda. Amikor iratait és készítetett fényképeit (egyet körszakállal, egyet anélkül) kirakta, a miépes írnok azon nyomban, nyílt színen elégette azokat. Vörös volt a lángja! Atilla, abban a pillanatban megszűnt létezni. A füstszagra megérkező kisgazda irodavezető egyedüli megoldásként felajánlotta a Zimbabwe-i, szabad útlevelet és állampolgárságot. Felhívta figyelmét továbbá arra is, hogy Zimbabwe lakosságának 75 százaléka keresztény, a zsidó vallás nem ismert, és van ott még egy apróság is: a maradék 25 százalék sajnos HIV pozitív, tehát az immunerősítő, megelőző oltások elkerülhetetlenek. Az országban garantált a kivételes bánásmód, hiszen ahhoz az 1 százalékhoz fog tartozni, akiknek a bőrszíne nem fekete.

Atilla némiképp megnyugodva, és a biztos jövőbe vetett hittel indult el a körzeti rendelőbe. Téblábolt az ajtók előtt, míg végül megtalálta a 89-es, állatorvosi rendelőt. Rémület fogta el, mikor az ajtóra nézett: dr. Magyar Levente. Feszülten várakozott, de két kígyó és egy patkány után hamar sorra került. Belépésekor, a doktor fel sem emelve tekintetét, halkan, de fürkészően tette fel neki a kérdést: 

-         Ön vallásos ember?

-         Nem, még csak az kéne!

-         Na, akkor tripla HIV szérumot kap! A többi csak magán múlik.

-         Egy pillanat. Ne haragudjon doktor úr, de engemet a polgári szavazók teljesen szétziláltak, pánik az egész életem. Ön remélem, nem ahhoz a táborhoz tartozik?

-         Nyugodjon meg, engemet felülről küldtek.

-         Akkor minden rendben, tehát minisztériumi alkalmazott!

-         Nem egészen…

-         Köszönöm az injekciót, találkozunk négy év múlva!

-         Nem hinném barátom, nem hinném…