2010. február 13., szombat

Az igazság egyetemes…

 

Az igazság egyetemes, teljesen független és lényegtelen abból a szempontból, hogy a lezárt, vagy még le nem zárt vizsgálatok, milyen eredményt hoznak. Nincs jelentősége annak sem, hogy mit remélünk, vagy mit várunk, mindettől.

Elvileg a jognak, az igazságot kell szolgálnia, ezért is hívják igazságszolgáltatásnak. Ha alkalmatlanok, rombolók kezébe kerül, vagy politikai befolyásolás történik, akkor az igazság egyelőre úgy tűnhet, hogy elbukik, vagy nem képes érvényre jutni… Igazságszolgáltatás helyett, jogszolgáltatás működik, vagy ami még rosszabb, i nélkül: gazszolgáltatás, a gaz(ság) szolgáltatása.

 

Azzal nem vádolhat senki, hogy véka alá rejteném hovatartozásomat… pedig nem térítgetek, nem agitálok… Mivel mindig is szociális beállítódású voltam, ezért jobbra húzok… Csúnya magyarsággal, hogy értsék: aki nálam jobbrább áll, az már inkább balos! Félretéve a tréfát, ha jobbosok, balosok ugyanazt mondják, akkor ki hiszi azt el, hogy itt politikai támadásról van szó? Ki kit támad, s milyen irányból? Balosok támadják a jobbosok közt a balosokat?  Balosok a balosokat, balról, s jobbról?!

S ha a vizsgálat még tart, akkor miről beszélünk, s miért nyilatkozunk? Ha nem hallgatjuk meg a másik felet, hogyan állíthatjuk, hogy bosszúvágytól fűtött emberekről van szó? Ez nem rágalmazás? Régi trükk, melyet rendre alkalmaznak, vedd el a tanú szavahihetőségét, s nyert ügyed van. Nem számít, hogy nem igaz a vád, csak úgy kell látszatnia…

Ha pedig már előre lehet tudni a vizsgálat végét, akkor, minek a nyomozás, faggatás, az egész hajcihő? Ez is része a színjátéknak? Ha így van, akkor ez is a közpénzek elherdálása!

 

Ilyen horderejű ügyekben döntést hozni, nagy felelősség. Elsősorban nem politikai, hanem szakmai, morális, jogi

Szakmai kérdésekben, - ráadásul emberéleteket érintve -, politikai síkra terelni ügyeket bűn. Politikai döntést hozni, pedig – emberileg nézve – megbocsáthatatlan.

 

Mégis: Mind az igazságszolgáltatás, mind a megbocsátás Isten kezében van.

 

 

3 megjegyzés:

  1. VÉRTANÚSÁG
    Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből

    Üzent az Olt, Maros, Szamos,
    Minden hullámuk vértől zavaros,
    Halljátok, ott túl a Tiszán,
    Mit zúg a szél a Hargitán?
    Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
    Erdély hegyein sűrű fellegek?

    Ez itt magyar föld és az is marad,
    Tiporják bár most idegen hadak,
    Csaba mondája új erőre kél,
    Segít a vihar és segít a szél,
    Segít a tűz, a víz, a csillagok,
    S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

    Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
    Halott vitézek lelke jár velünk.
    Előttünk száll az ős Turul-madár,
    Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
    Ember lakol, ki ellenünk szegül,
    A székely állja, rendületlenül!

    Üzenik a gyergyói havasok:
    Megvannak még a régi fokosok!
    Elő velük, jertek, segítsetek!
    Székely anya küld egy üzenetet:
    Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
    Rablóhordák szívják a vérünket!

    Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
    E végső harcban: egyedül leszünk!
    És a honszerző hősök hantja vár,
    Ha odavész az ősmagyar határ!
    És ha rablóknak kedvez a világ,
    Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

    Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
    Székelyföld nem terem több kenyeret,
    Elhervad minden illatos virág,
    Mérget terem minden gyümölcsfaág.
    Vizek háta nem ringat csónakot,
    Székely anya nem szül több magzatot!

    Vadon, puszta lesz az egész vidék,
    S végezetül, ha ez sem lesz elég,
    A föld megindul, a mennybolt leszakad,
    De Erdély földje csak magyar marad!

    Kárpáti Piroska
    (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a tragikus verset, alkalom adtán feltesszük a blog bejegyzéseihez. Köszönjük!

    VálaszTörlés
  3. Szívesen máskor és mást is.

    VálaszTörlés