2009. december 16., szerda

Értékek értéktelenítése II.



Ma a hűségről esett néhány szó… Mint hallom, ez már elavult dolog, egy modern nő – ez nem én vagyok(!) -, nem hozakodik elő ezzel a témával. Megtudom, hogy nem kell a papír egy társkapcsolathoz, mert az semmit sem jelent… lehet jól élni anélkül is, és sokan a papír ellenére is elválnak.
Igen, bizonygatom, mert a papír, önmagában valóban kevés. Elhatározás kell. Az esküvő csak válasz, vagy pecsét egy döntésre, melyet az ember egy életre hoz. Ahogyan Kerényi atya mondotta: „Mi nem fogadjuk el a polgári házasságkötést, ők nem fogadják el az egyházi esküvőt… így kvittek vagyunk.” Fogadalmunk minket köt, Isten előtt. Ez nem függ attól, hogy a társam megtartja e fogadalmát, vagy sem. A hűség, az rólam szól, nem jogosít fel semmi a hűtlenségre… Hova lesz az önértékelésem, az önbecsülésem? Hogyan nézhetek tükörbe, vagy a gyerekeim szemébe? Milyen feleséggé, társsá leszek így, milyen anyává válok? Amikor igent mondok valakinek, azzal nemet is mondok mindenki másra*…
Mindennek rendelt ideje van… ideje van a párválasztásnak, a családalapításnak. Ha ez megtörtént, utána már nem kell az energiánkat a csábításra, szerzésre fordítani.  Mindent, amit ezután nyerünk, azt vissza kell fordítani oda, ahonnan indulunk, s ahova hazatérünk. Így tartatunk meg, s újulunk meg nap, mint nap.

Ne feledjük, nagy nemzetek pusztulását morális hanyatlásuk alapozta meg. Ne engedjük, hogy velünk is ez történjen!

* Nagy István református lelkész prédikációjából

1 megjegyzés:

  1. Annyira érdekes. Érdekes és különleges.Egy dolognak, szónak, mondatnak hányféle hallata, olvasata lehet.Attól függően ki hallja, mit akar meghallani,mit és hogyan élt meg előtte stb.,stb.
    Én a következőt hallottam meg ebből a történetből- követünk el hibákat, esendőek, nem félistenek vagyunk.Megkísértünk és kísértve vagyunk, ha van papír, ha nincs. Ez történhet bárhol-a munkahelyen, az utcán, a kórházi kezelés alatt.És mivel EMBEREK vagyunk,sokszor nem döntünk jól, rosszul mérlegelünk,önzően választunk, holott ép az ellenkezőjére törekszünk.
    Amit én jól hallottam - a bűnbánatot, a szégyenkezést,a sok fájdalmat és a CSODÁT,ahogy a szeretet és a szerelem rengeteg munka árán ismét felépít egy kapcsolatot,amely tud és akar tanulni a múlt hibáiból,mely a nehézségek által még erősebb és mélyebb lett.
    Ez a történet nem a papírról szólt, csak van, aki csak ezt akarta meghallani, de ne várja el tőlem, hogy én meg azt halljam meg,nála csak ez az összekötő kapocs.

    én

    VálaszTörlés