Valami véget ért. Ami egyben volt dacban és szövetségben, most megroppant. Miközben az MSZP és az SZDSZ már a 2010-es választásokra veti tekintetét, a rendszer recseg, inog az építmény, hullanak a cserepek. Egyre többen hagyják el az egykor volt biztonságos várat, nem a félősebb, hanem az okosabb fajta, aki már tudja: a kényszerbontás elkerülhetetlen. Megjelenik egy új, fiatal garnitúra, aki még hisz a szabadrablásban, lenyúlásban, sikkasztásban és a túlfinanszírozott építés lehetőségében. Az öregek csitítják őket, nincs már mit tenni: elfogyott az alapanyag, börtönben ülnek a beszállítók, a pénz pedig elment a hegy nélküli alagútra, a sáv nélküli völgyhídra, a halálos minőségű M0-ra, kormányzati csalóközre és a sok-sok jó barátra. Ami maradt: túlságosan szem előtt van. Nem lehet elcsaklizni az erdővagyont, a földet és a vizet. Be lehet még záratni egy két nagy múltú gyárat, de már nem tolonganak a vevők, és ami a lényeg, nem is fizetnek túl sokat. A piac elfordul és kivár.
Európában már tudják mi fog történni 2010 tavaszán. Magukra hagyják a düledező, szakértőcsoportnak álcázott koalíciót és a naptárban bekarikázzák 2010 májusát, vastag narancssárgával.
Régi demokraták reménykedtek a rendszerváltó párt feltámadásában és térnyerésében. Mi történt valójában az MDF-el? Mikor a párt udvarán kövekből emelt falat, látható volt: Dávid Ibolya saját magát falazta be. A következetességben, ahogyan egy-egy téglával mind az MSZP-től, mind a FIDESZ-től elhatárolta magát, volt valami sorsszerűség, pártjának végzete ott került a habarcsba.
Időközben új jelenség formálódik a szemünk előtt. Itt vannak a lelkes sátortáborozók. Sokan vannak, jó a hangulat. Kicsit vadak, kicsit nomádok. Ha a történelem ismétli magát, van út felfelé a jurtából. A JOBBIK előnye a tiszta megfogalmazás: egyszerű, világos és jól érthető alapot kínál, és ezen nyugszik az egész szervezet sikere.
2010-ben új időszámítás kezdődik. A romok eltakarítása után, az ország házának kisöprését követően, ki kell tárni az ablakokat, nyolc év bűzét kell átszellőztetni, friss levegőt engedve a patinás épületbe. Akkor elkezdődhet végre, amire hosszú ideje vártunk: az ország újraépítése az erős jobboldal irányításával.
Európában már tudják mi fog történni 2010 tavaszán. Magukra hagyják a düledező, szakértőcsoportnak álcázott koalíciót és a naptárban bekarikázzák 2010 májusát, vastag narancssárgával.
Régi demokraták reménykedtek a rendszerváltó párt feltámadásában és térnyerésében. Mi történt valójában az MDF-el? Mikor a párt udvarán kövekből emelt falat, látható volt: Dávid Ibolya saját magát falazta be. A következetességben, ahogyan egy-egy téglával mind az MSZP-től, mind a FIDESZ-től elhatárolta magát, volt valami sorsszerűség, pártjának végzete ott került a habarcsba.
Időközben új jelenség formálódik a szemünk előtt. Itt vannak a lelkes sátortáborozók. Sokan vannak, jó a hangulat. Kicsit vadak, kicsit nomádok. Ha a történelem ismétli magát, van út felfelé a jurtából. A JOBBIK előnye a tiszta megfogalmazás: egyszerű, világos és jól érthető alapot kínál, és ezen nyugszik az egész szervezet sikere.
2010-ben új időszámítás kezdődik. A romok eltakarítása után, az ország házának kisöprését követően, ki kell tárni az ablakokat, nyolc év bűzét kell átszellőztetni, friss levegőt engedve a patinás épületbe. Akkor elkezdődhet végre, amire hosszú ideje vártunk: az ország újraépítése az erős jobboldal irányításával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése