Kellős Éva: Anyanyelv
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,
lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép,
... mázlinak hívjam a jószerencsét,
okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett,
nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.
Magyar vagyok,
tudom, mit jelent levesben a gulya [1],
a kuvaszról tudom azt, hogy kutya,
és ha a jószág mellettem dorombol,
hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.
Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja,
és a böllér elől hodályba [2], a konda fut sivítva.
Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán [3],
nádifarkas [4] mellett azt mondom toportyán,
betyáros kedvem is csak magyarként lehet,
és konty alá valóval [5] vidítom kedvemet.
S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér [6],
kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.
A szűrt [7] nem keverjük össze a subával [8],
és tudjuk, miért házasodik guba a gubával [9].
A rokolyára [10] ne mondjuk, hogy szoknya,
tudjuk, hogy télen is működik a nyárikonyha [11],
szépapának [12] nem a fess férjet nevezzük,
s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.
Nevetünk nagyot az angolokon,
mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon [13]
géniuszainkat hívjuk úgy: lángelme
a textilt szólítsuk szebben: kelme.
Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos,
tisztaszobába tesszük ki a vánkost,
a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú,
balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.
Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor,
van annál szebb szó, hogy csordapásztor [14]?
Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom,
s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom,
tápióban [15] laktak erdei emberek,
ha messze futnak mondjuk: illa berek,
veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó:
dikó [16], gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó,
nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba'
mit jelent a gádor [17] , s mit a kacabajka [18]...
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit,
maradjon ez így, - még nagyon sokáig.
[1] A falvaktól és városoktól távol eső legelőkön tavasztól őszig szabadon tartott, éjjel is kint háló bika-, tinó- vagy tehéncsapat.
[2] Juh-, vagy sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.
[3] A mályvafélékhez tartozó erdőszéli cserjenövény.
[4] 3A nádifarkas, a toportyán, a csikasz, mind az aranysakál neve.
[5] Nőiesnek tartott ital (főtt bor) elnevezése.
[6] A múlt században a John Deere márkájú mezőgazdasági gépek nevét tették így magyarossá a parasztemberek. Az aratógépeket sokhelyütt ma is csondérnak hívják.
[7] Posztóból készült kabátféle felsőruha
[8] A hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha, kabát.
[9] Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabott férfi gyapjúkabát.
[10] Finom házi, vagy bolti vászonból, posztóból készült női viselet.
[11] A ház hátsó fertályára épített, sütésre-főzésre használt helyiség.
[12] Az ükszülők apja.
[13] A bacon szó állítólag az egykor külföldön is híres somogyi-bakonyi területeken nevelt sertésfajtából eredeztethető. Makkon hizlalták. A bakonyi siska húsa, szalonnája kibírta a hosszú tengeri utat.
[14] A falvak melletti csordanyomáson vagy az ugaron járó fejőstehén- és igásökörcsorda pásztora.
[15] Zúzmóval vastagon benőtt, gyakran üreges fa, vagy facsoport elnevezése.
[16] A dikó, gyikó, lésza, nyoszolya, vagy nyoszolyó, mind a lécvázas szerkesztésű könnyű hálóágy elnevezése.
[17] A külszínnél mélyebben fekvő padlózattal épített lakóépület, vagy pince védett lejárata.
[18] Felsőtesten viselt könnyű női ruhadarab.
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése