2011. április 15., péntek

Rombolás - Családnevét elírják…


Minap beszélgettem egy vállalkozóval, nevezzük Kiss Péternek. Elmesélte, hogy pár hónapja lejárt személyigazolványát csináltatatta… Kitöltötte az adatlapot, családnevét helyesen, két S-sel írva.
Elkészült, bement, hogy átvegye. Elé rakják, hogy írja alá. Ráírja a nevét a kártyára, majd az ügyintéző düledező szemmel, és nem éppen ügyfélcentrikus modorban ráförmed, miközben egy mozdulattal visszaveszi tőle a kártyát, szétvágja és a kukába dobja: „Jó lenne már, ha megtanulná helyesen (!) leírni a nevét!” Szabadkozik a férfi, hogy kérem szépen a családunk összes férfi felmenőjét 6 generáció óta Kiss Péternek hívják, és két s-sel írják!
Bocsánatkérés elmarad! Jön az új igazolvány, ismét egy s-sel, s nyomatékosítva a delikvensnek, hogy immár ne tévessze el az aláírást!
Azt mondja a bácsi, aláírta, mert nem akart cirkuszolni, s állandóan az igazolványa után futkosni… azóta Kis Péternek hívják hivatalosan.

Szerintem mindenki tudna hasonló történettel szolgálni a családjában.

Így változnak meg a nevek, s lesz a Papp Takács Balázsból Papp T. Balázs, majd később csak Papp Balázs és legközelebb, már csak Pap Balázs…
A Papplógó-ból Papp Lógó, majd Papp L., végül már csak Papp… de ki tudja, ha elveszti idős korára az igazolványát, és mégis újat kell csináltatnia bizonyosan már Pap-ként fogják anyakönyvezni…
Így lett a Balogh-ból Balog, a Váczi-ból Váci, a Nógrádi-ból Nográdi, a Papp-ból Pap, a Kiss-ből Kis, a Madách-ból Madács, a Horváth-ból Horvát és sorolhatnánk…
Ha ez így megy tovább, az Oláh-ból Olá, a Tóth-ból Tót, a Rácz-ból Rác…
Az én férjezett nevemet, y-nal írják, de az egyik orvosom  – aki i-vel írja a nevét -, közölte velem, hogy nem írja y-nal a nevemet, hanem pontos i-vel. Majd kézlegyintéssel kísérve hozzátette: "nem ipszilonozunk"!
Kolompár-ról ma még csak Tölgyvári-ra magyarosíthat,  de holnap már Tölgyváry-ként szavazhatunk rá egy választáson…

Ez a szándékos torzítás is egyfajta rombolás… Felülről generált, alulról végrehajtott.
A hivatalokban sajnos 60 éve ugyanazok ülnek, ugyanazzal a szemlélettel, csak most már papírjuk is van róla…

Lásd korábbi írást: ITT! 


1 megjegyzés:

  1. Ugyanebben az évben egy másik írásában a „cz”-től búcsúzik: a magyar helyesírás szabályait tartalmazó 1922-es akadémiai kiadvány ugyanis törölte a magyar nyelvből ezt a „csökevénybetűt”. Bár Kosztolányi szerint „jó, hogy megszabadultunk tőle”, ugyanakkor költő „nem minden meghatottság nélkül” fogadta a cz halálhírét, hiszen „az elmúlásban mindig van valami szomorú”, márpedig „ez az öreg betű közel százhuszonöt évig élt”. Kosztolányi így zárja írását:

    „Most elbúcsúzom tőle, végképp. Íme, a sírfelirata: Czammogó voltál, szegény cz, czéltalan cziczoma, és elpusztultál, czimbora. No, Isten veled.”

    (Pesti Hírlap, 1922. október 8.)

    http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&Cal=&AID=0&Direkt=101120

    VálaszTörlés