Bizonyítványt mindenkinek!

.

Érettségit mindenkinek!

.

Napokban a Híradóban hallottam, hogy az irodalom írásbeli vizsgán 100 pontot lehet elérni, melyből a rossz helyesírás miatt levonható pontok összessége, maximum 15 pont lehet! Tehát lehet érettségije egy olyan embernek, aki gyakorlatilag nem tud írni! És szűrés a továbbiakban sincs!

Már értem, hogyan juthat be valaki pl. tanítóképzőbe, olyan rossz helyesírással, mellyel a mi időnkben (70-es évek vége és 80-as évek eleje) még gimnáziumba se vették volna fel…

A tudásszint ilyen mértékű csökkenése, hosszú időre – ne feledjük, közben felnőtt egy generáció! – meghatározta az oktatás színvonalának drasztikus mértékű hanyatlását, hiszen többségük, mégsem lett pályaelhagyó, hanem tanította gyermekinket! De mire is!? Szép magyar nyelvre, kultúrára, hazaszeretetre bizonyára nem…

A tanárképző egyetem, illetve tanítóképző főiskola végzős hallgatóinak fogalmuk sincs arról, ki volt pl. az irodalmi Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin… Még hírből sem hallottak róla. Persze ez nem (csak) az ő hibájuk…

.

Folyt. köv.
.

Diplomát mindenkinek!

.

Ismerősöm egy nagymúltú tanítóképzőbe, szociálpedagógus hallgatókat tanított levelezőn. A képzés elején a dékán behívatta és közölte vele, itt aztán felejtse el, hogy bárkit is megbuktat… Ezen a szakon, elmondása szerint, főleg rendőr és katonatiszt feleségek próbáltak köztisztviselőként, közalkalmazottként diplomát szerezni. Meg is szerezték.

Így jutalmazta hűséges alattvalóit a pártállam, és juttatta diplomás bérhez, vezető beosztáshoz idősödő híveit.

Persze nem csak ezen a szakon lehetett „ingyen” diplomához jutni, hanem szociális munkás, művelődés-szervező, és ezek utód, vagy testvérképzésein. Kinek-kinek mihez húzott a vére, pontosabban a génje.

A pedagógusok nagy része olyan családból származik, ahol a szülők nem olvasnak, nem művelődnek. Sokan éjt nappallá téve dolgoznak, hogy gyerekük diplomához jusson. Az otthoni beszélgetés az önfenntartás köré korlátozódik. Nincs minta, amely szomjazza a tudást, ismeretszerzést, önképzést. De mit ér az a diploma, mely mögött nincs érdemi tudás és ismeret?

A barátnőm fia - konzervatív családról van szó – egyetemre ment tanulni… Egy-két év után nem ismertek rá a gyerekre, magyarellenes, liberális eszméket hangoztatva tért haza.

’56-os megemlékezést szervező, több (ingyen) diplomával rendelkező szociális munkás kolléganőm, a Kárpátia együttes – számomra ismeretlen – számát mutatja meg nekem. Örömmel ismerem fel Wittner Mária hangját, mire ő azt kérdezi, ki az a Wittner Mária? Elmondása szerint annyit tanultak ’56-ról, hogy árvíz, és fagykár volt. Neki ez bőven elég - igaz szülei párttagok voltak, az anyukája pedig történelmet tanított, egy igaz magyarról elnevezett középiskolában! Skandalum.

.

Minap egy stúdióbeszélgetés kapcsán hallhattuk, hogy a járás szavunkra 1377 szinonima létezik a magyar nyelvben… Ez nem csak elkeseredésre adhat okot - ti. a tizedét sikerült csak összegyűjtenünk fél nap alatt, - hanem reménységre is, hogy a közeljövőben végre előtérbe kerül a magyar nyelv magas szintű oktatása!

.

Reméljük, hamarosan elérkezik a várva várt szemléletváltozás, és a jövőben ismét olyan pedagógusokat képeznek, akikre a gyermekek és a szülők is egyaránt felnézhetnek! Igaz, ehhez új, képzett tanárok is kellenek! Különben nincs esély a magyarság újbóli felemelkedésére.