Ősmagyar és magyar jelképeink

1.      Csodaszarvasunk Isten hírnöke, a teremtett világ jelképe

2.      Madár: lélekjelkép, az anyagot és erőt összekötő lélek jelképe

3.      Turul madarunk kiemelten napjelkép: repte jelképezi a Nap látszólagos körpályáját.

4.      Csengő, harang: lélekjelkép, a jó ember érzékeny lelkiismeretének jelképe. Amint a csengő a legkisebb fuvallatra is hallatja a hangját, lelkiismeretünk is ilyen érzékenyen válaszol a tanításra, s Isten, teremtésben megnyilvánuló szavára.

5.      Igazmondó aranytükrünk a lélek jelképe. Ez a legősibb korok óta jelenlévő, s legtovább fennmaradó jelképünk.[9]

6.      Megyer: Isten, teremtő erejének jelképe. Ég felé mutató, egyenes bot a hímség, a reá kötött virágcsokor nőiségi jelkép: a kettő együtt életjelkép.

7.      Mén rúd: hun magyar népünk Mén Istenének tiszteletére épült oszlop, fenti jelentéssel. Ipolyi Magyar mithológiája a mén-rúd hagyományos méreteit is megadja. Ezen Mén Isten neve szerepel a világ imáinak végén Ámen alakban, ami éppen olyan megerősítés, igenlés, mint a magyar igaz.

8.      Az életfa: a világokat összetartó erő jelképe. Magyar életfa volt a Csodaszarvas agancsa, a fenyő, a virágos életfa, melyen egy tőből ezerféle virág virított, a háromágú gyertyatartó, szádok fáink.

9.      Gyertya: az égi fény jelképe. Csodaszarvasunk agancsai hegyén maguktól gyúló gyertyák, illetve csillagok ragyognak.

10.  Zászló: rúdja a teremtő erő, lapja az anyag jelképe, a kettő együtt életjelkép. Népi imáink mennyei zászlója az északi fény piros-fehér-zöld lobogása: e színek a legősibb idők óta nemzeti színeink, s Tündér Ilona színei. Az északi fény ritka, de meglévő fehér-kék színei fehér-hunjaink nemzeti, s Nagyasszonyuk Temise jelképes színei. Ez ment át később a kék-fehérben ábrázolt keresztény szűzanya színeivé.

11.  Kalács: Boldogasszonyunk, s az életben jelenlévő Teremtő jelképe. Hasonló gondolatot rejt népünk azon figyelmeztetése, hogy minden búzaszemen Jézus arca van jelen. Elnyomatásunk idején a “Kúcsos (kulcsos) kalács alakja, fonása üzenetet közvetített.

12.  A palócvidéki karácsonyi ostya: napjelkép. Népünk a napot „eleven ostyának” is hívta, s ez figyelmeztette, hogy fényt eszik, amikor magához veszi éppen úgy, mint amikor táplálékot vesz magához. Minden e földi táplálék: fényparány, olyan csomagolásban, amit el tudunk fogadni.

13.  A Kör, a Korona a teremtett világ jelképe, melyet a Madár hord szárnya alatt: „szárnya alatt korona, koronában igaz hit, igaz hitben Boldogasszony...” Más ima szerint: „Felnézek magas mennyországra, ott látok egy szűz koronát, kívül aranyos, belül irgalmas...” Ennek jegyében tiszteljük Magyar Szent Koronánkat.

14.  Székely kapu: oltár, melynek keretében kel fel a nap bizonyos ünnepek idején. Legtöbbször a téli, vagy nyári napéjegyenlőséget jelezték. A Székely kapu  kerete az anyag jelképe, a keretében felkelő Nap az életet hozza, s így oltárrá avatja; dúcában fészket rakó galambok a lélek jelképei. Tájolásával bizonyos ünnepeket, legtöbbször a téli, vagy nyári napéjegyenlőséget jelezték.

15.  Az életfa: a világokat összetartó erő jelképe. Magyar életfa volt a Csodaszarvas agancsa, a fenyő, a virágos életfa, melyen egy tőből ezer virág virított, a háromágú gyertyatartó, szádok fáink.

16.  Nemzeti címerünk: őseredetileg az élet edényét, kupáját jelentette, melynek két partját az élet alapját képező négy erő köti össze. A mellette álló angyalok közül a jobb oldalon álló Magor teremtő lelkének, a bal oldalon álló Hunor lelkének és Isten-ostora szerepének jelképe. A helyettük később használt két lombos ág közül a makkos tölgyfa Magor jelképe, az olajfa dárdás levele Hunoré. Ezen élet-edény meg nem értett képe ment át a lovagkor címer pajzsaira.

Anonim levélírónk küldte, köszönjük!

Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)