Geönczeöl Gyula beszéde
2003. Június 1. Budapest, Hősök tere, Magyarok Világszövetsége
Tisztelt Nagygyűlés!
Egy évvel ezelőtt Balassagyarmaton emlékeztünk 1920. június 4.-re. Akkor is említettem, hogy mi magyarok 1918. november 4-én, majd 13-án az olasz hadszíntéren, Páduában, fegyverszünetet kötöttünk a művelt nyugattal. Ebben a szerződésben azonban kereshetjük a határok megváltoztatásáról szóló részeket. Ilyesmi a páduai szerződésben nincs. A padovai szerződés azzal kezdődik, hogy az ellenségeskedés földön, vízen és a levegőben azonnali hatállyal megszűnik. De az elmúlt 85 év másról szól. Szemben a lovagiasság, a méltányosság szellemiségével és eszméivel ugyanis ennek a nyugatnak többek között Benes kellett a maga hazugságaival, cselvetéseivel.
„A lovagiasság kora elmúlt. A szofisták, közgazdászok, pénzszámlálók kora győzött és Európa nagysága, dicsősége örökre elmúlt”, írta a francia forradalom láttán Edmund Burke brit konzervatív államférfi már 179O-ben. Széchenyi a Politikai programtöredékben pedig arra figyelmeztet, hogy nem táncolhatunk együtt kommunistákkal, anarchistákkal és hasonló holdkórosokkal.
Ma Európában az euró nevű pénz terjed. Ez a pénz lecserélte az Európa Uniót alapító 12 állam nemzeti kultúrát jelképező európai pénzeket, amelyeken ezen államok nemzeti hősei, államisága, kultúrája volt látható. Kaptak helyette olyan pénzt, amin ablakok, kapuk és hidak vannak, és amelyek a valóságban nem léteznek. A lelkesedők arról beszélnek, hogy ez a menetelés napsütéses tájakra vezet, ahol miután a politika a gazdasági érdek alárendeltjévé válik, az eredmény az örök béke lesz. A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ár, amit a pusztuló kulturális értékek és a demokrácia felhígulása miatt kell mindezért cserében fizetni, igazolhatatlanul nagy lesz. Öt évszázad harcait követően a nemzeti parlamentek nem kerülhetik el immár azt, hogy elveszítsék azt a csatát, ami a fizetőeszköz társadalmi ellenőrzése érdekében folyt. Az európai szuperállam kialakulása a maga parlamentjével, legfelsőbb bíróságával, útlevelével, katonai, büntető és igazságügyi rendszerével az általa helytelennek ítélt öntudat ellen is lép majd, ami alatt a hazafiságot fogják érteni. Az államok Európájának gondolatát az Európa állam kialakítása váltja fel rövidesen. Felejtsd el a szabadságot, a demokráciát, az igazságszolgáltatást, a kultúrát, a különböző nemzeti jellegzetességeket, tanácsolja az irányító kereskedelmi elit. De van egy másik elit is, amely át akarja alakítani az emberiséget, hogy az megfeleljen annak a délibábos jövőnek, amelyet ez az elit immár megálmodott. Az euró annak az Európa Uniós kampánynak a része, amely föloszlatja, felbontja a nemzeteket és a sajátos kultúrákat. Csakhogy, mint azt Santayana mondja: Úgy tenni, hogy vallásosak vagyunk a nélkül, hogy egy sajátos vallást gyakorolnánk olyan, mintha úgy szeretnénk egy nyelvet beszélni, hogy közben egy valódi nyelvet sem ismerünk. Nagynak lenni úgy, hogy közben semmik a valóságban nem vagyunk, azt nem lehet. Nevezhetjük ezt a jelenséget euró – utópizmusnak. Olyan jelenségek ezek, amelyek miatt hitem szerint ma itt meg kellett jelennünk. A versailles-i világrend olyan, mint egy feneketlen tóba dobott kő, gondolják alkotói. Csakhogy ez a kő egyszer eléri el a tó alját, mert az élet a változás, s ezért időnként egy sor utópia tarthatatlanságára is fény derül.
Az amerikai hadügyminisztérium titkos elemző intézete az S.J. Rundt & Associates, Inc, 1988. május 26.-án ezt irta Magyarországról, „Történelmi példák címszó alatt: Azon tétel, amelynek alapján a Magyar Kommunista Párt elveti a többpártrendszer bevezetésének lehetőségét - és amit az ortodox kommunisták úgy elleneznek, mint az ördögöt magát -, úgy hangzik, hogy Magyarországnak nincsenek demokratikus hagyományai. Ez természetesen hazugság, de még kétségbeesett értelmiségiek is elhiszik ezt a tételt, mert azt magyarázzák, hogy a hatalom monopolizálása a Párt által történelmi szükségszerűség volt. A valóság azonban az, hogy a történelem a magyarokat ugyanolyan felkészültté tette a választójogon alapuló demokráciára, mint bármely más nemzetet Közép és Nyugat Európában. Az Aranybulla”, - mondja az amerikai intézet jelentése, - amely a nemességnek széleskörű szabadságot, jogokat, kiváltságokat adott -, alig hét évvel követte a történelmi alkotmányosság eredeti forrásának tekintett angol Magna Chartát. Magyarország alkotmányos szerkezete évszázadokon át az angolokéhoz hasonló maradt: korlátozott királyi hatalom, a közigazgatás a helyi önkormányzatok kezén, a nemesség megyegyűlései, stb. A magyar nemesség keményen ellenállt a Habsburg központosító törekvésekkel szemben és amikor Ausztria – Magyarország a 19. század második felében egyfajta alkotmányos monarchiává vált, Magyarország kétkamarás törvényhozást hozott létre és megvalósult a több párt rendszer. Még a Horthy rendszer idején is, amit a kommunista történelemírás fasisztának nevez, a politikai pártok, beleértve a Szociáldemokrata Pártot is, legálisan működtek. A hatalom monopolizálása a Kommunista Párt által kizárólag az ország szovjet megszállásának a következménye,” mondta rólunk az idézett amerikai jelentés. És lám a kommunisták megoldották a dolgot. A várt reformok nem következtek be, ellenben a kommunista titkosszolgálat képes volt a jobb és baloldalon egyaránt ügynökökből és kommunistákból pártokat, majd belőlük kormányokat alakítani és hatalmát megtartani. Elvesztettünk 14 fontos évet és károk felmérhetetlenek.
Sibrik György a kormányzó belső diplomatája és ezredese volt. 1978-ban Washingtonban, közjegyző előtt adott nyilatkozatot adott, ebből idézek. Sibrik György II. Endréhez és Szent Erzsébethez vezeti vissza családját, és mint ilyen a kormányzó bizalmasa is volt egyben. A kormányzó 1948. április 6.-án bajorországi otthonában fogadta Sibrik Györgyöt és megmutatta neki azt az iratot, amelyben Pajtás Ernő ezredes a koronaőrség parancsnoka beszámolt neki a Szent Korona helyzetét illetően. Pajtás ezredes Perényi Zsigmond báró, koronaőr utasítását követve próbálta a Szent Koronát Svájcba juttatni az oroszok elől, illetve, ha ez lehetetlennek bizonyult volna, az amerikaiaknál elhelyezni addig, amíg az ország fel nem szabadul az orosz megszállás alól. „Tudatosítani kell” mondja Sibrik, „hogy Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyűlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyűlési képviselőket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerősítése. Pajtás ezredes minden kényszer ellenére betartotta esküjét, amelyet a Szent Koronára tett és 81 napig tárgyalt az amerikaiakkal, míg azok végül mindezt megértették és elismerték és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot”, számol be Sibrik György. Csak megjegyzem, hogy a Kincstári, vagy Werfen vonat, illetve a vele haladó Turán szerelvény, amely a Királyi Vár értékeit szállította 8 vagonban, nem volt ilyen szerencsés. Ezek a kincsek egyelőre a megfelelő magyar kormányzat híján nem kerülhettek haza. Ezután a kormányzó megkérte Sibrik urat, hogy Pajtás ezredest felváltva, vállalja a Szent Korona védelmezőjének megbízatását, amire ő igennel válaszolt. A Szent Koronáról tehát nem lehet törvényt alkotni és azt nem lehet múzeumba zárni, amint azt a kommunisták szerették volna. Truman amerikai elnök a Szent Korona őrzőjeként a magyar alkotmány hagyományai és Churchill javaslata szerint Mindszenthy Józsefet, mint a Koronatanács tagját kívánta államfővé segíteni, hogy a szovjet előretörést megállítsa. Truman diplomatáját, aki korábban amerikai tisztként jelen volt a Szent Korona átvételénél, a hercegprímásnak felajánlotta egy nappal annak letartóztatását megelőzően, hogy nyugatra segíti, de a prímás nem akart elmenekülni. A diplomatának a prímás letartóztatását követően egy napon belül el kellett hagynia Magyarországot, mert kiutasították. Ez a diplomata soha sem lett rehabilitálva 1989-t követően Magyarországon, pedig azt kimondottan követelte a magyar alkotmányosság érdekében. Viszont röviddel halála előtt átadta nekem Sibrik úr nyilatkozatának másolatát, amit az ő kérésére hazahoztam.
Stephen Bonsal amerikai ezredest, aki Wilson elnök szárnysegéde volt, 1919-ben titokban Magyarországra küldték. Ott tudta meg, hogy a büntetett előéletű Kun Béla az orosz hadifoglyok helyzetének javítása ürügyén sok arannyal, amit Lenintől kapott, Magyarországra érkezett. A szovjet hatalom határozott célja volt, hogy maga köré védelmi övezetként szovjet tanács államok rendszerét vonja. Ezt a taktikát Trockij dolgozta ki. A guruló aranyak biztosították Kun Béláéknak a hatalomátvételt és a rózsaszínű, felelőtlen Károlyi rövidesen maga is, az életét mentve bújt el az országban. Hiába figyelmeztette az agg Kossuth a hozzá Torinóba látogató magyar szocialistákat, hogy ne osszák meg a nemzetet osztályok szerint, mert az lesz a nemzet veszte. Nem hallgattak rá. A Lenin fiúk az osztály gyűlölet nevében 1919-ben mintegy ezer gazdag budapesti polgárt öltek meg és szabadon raboltak. Bonsal ezredes, szárnysegéd, ijedten jelentette Párizsban, hogy a tanácsköztársaság célja a szovjet Vörös hadsereg bevárása és vele az előretörés nyugatra a bécsi medencén át, ami ellen a nyugat lépéseket tett, mert felszerelte ellenségeinket és ránk uszította szomszédainkat. Kun Béla időnyerés céljából és szovjet tanácsra egyezett bele a Vix –féle tűzvonalba, és erre a későbbi Trianoni határra időnyerés céljából vonta vissza a harcoló magyar csapatokat. Terrorrendszere azonban így is megbukott. A határ azonban itt maradt, mint a szovjetek öröksége Európa nagyobb dicsőségére. Nem véletlen, hogy a magyar nemzetgyűlés ezekre az állapotra 1920. február 16.-án az alkotmányosság helyre állításával válaszolt, és többek között arról is rendelkezett, hogy a magyar kormányépületekből, ha kell, karhatalommal távolítsák el az ott illetéktelenül tartózkodó személyeket. Csak ezt követően választott a nemzetgyűlés kormányzót. Az alkotmányosság talajára való visszahelyezkedés tehát mindenkoron a nemzet létének alfája és omegája.
És ezért most, amikor visszajöttünk Budapestre, emlékeznünk kell egy másik évfordulóra, ami ehhez az utat megnyitotta: 1919. November 16.-ra. Ekkor fogadta a Nemzeti Hadsereget a főváros polgármestere a Gellért szálló előtt és szavaira a főparancsnok válaszolt:
„ Polgármester Úr!
Fogadja meleg szavaiért a nemzeti hadsereg nevében őszinte köszönetemet.
Ma, ennek a városnak a küszöbén, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy szokásos frázisokkal éljek. Igazságérzetem arra kényszerit, hogy kertelés nélkül mondjam ki, amit érzek. Amikor még messze voltunk innen és csak halvány volt a reménység, hogy ezt a tévútra vezetett nagyvárost fegyverrel a kezünkben viszontláthassuk, átkoztuk és gyűlöltük, mert a távolból természetesen nem szegény magyar testvéreinket és itt üldözést szenvedett mártírjainkat láttuk, hanem csakis a piszkos áradatot, amelybe ez a város alásüllyedt.
A magyar nemzet szerette Budapestet, és el is kényeztette: mégis az utóbbi időben ez lett a város veszte. Most itt a Duna partján tetemre hívom a fővárost. Ez a város megtagadta ezer éves történelmét, ez a város porba rántotta a szent koronát, meg a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött. A nemzet legjobbjait börtönbe vetette, vagy kiüldözte hazájukból. Ezen felül még mindenünket el is tékozolta. Mégis, minél jobban közeledtünk ide, annál inkább indult olvadásnak a szívünkre rakódott jégréteg és hajlandókká váltunk arra, hogy megbocsássunk. Igen megbocsátunk ennek a bűnbe sodort városnak, ha visszatér a haza szolgálatába, ha szeretni fogja szíve minden erejével ezt a földet, melyben őseink csontjai porlanak, - ha szeretni fogja azt a rögöt, melyet testvéreink arcuk verejtékével művelnek, a szent koronát, a kettős keresztet, meg a négy folyót, - egyszóval, ha szeretni fogja magyar hazánkat és magyar népünket.
Katonáim -, miután learatták és begyűjtötték földjeik termését, - fegyvert fogtak, hogy az országban a rendet helyreállítsák. Az ő kezük immár készen áll a testvéri kézfogásra, de, - ha elkerülhetetlen lenne, - felkészült büntető ökölcsapásra is. Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor, és hogy azok, akik bűnösök, vagy annak érzik magukat, jobb meggyőződésre jussanak, és kettőzött erővel vegyenek részt annak a Budapestnek felépítésében, amely majd összes nemzeti erényeink fényében ragyog.
Testvéreinket, akik annyit szenvedtek és mindvégig velünk együtt éreznek, szívünkből üdvözöljük.” .
Amikor a Trianonban kitalált, mai „anyaország” megtagadja a támogatást a határontúli magyaroknak olyan kérdésekben, mint a Benes törvények elleni harcunk támogatása a nemzetközi szintéren. Amikor a főváros hol szocialista, hol kommunista, hol maoista vezetés alatt áll. Amikor puszta nemzeti identitásunkat innen a Bűnös Városból naponta lekicsinylik, megalázzák, mondjuk ki, hogy a trianoni évforduló a gyász és ugyanakkor feltámadásért elvégzett munka számbavétele, a számonkérés napja lesz. Ehhez kérem önzetlen segítségüket.
Ebben a reményben köszönöm megkülönböztető figyelmüket.
Geönczeöl Gyula
A Magyarok Világszövetsége,
Felvidéki Országos Tanácsa elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése