Rombolók- Közbiztonság

Nem rég nyilatkozta az Országos rendőrfőkapitány, hogy a vagyonbiztonság, nem a rendőrség dolga, hanem a polgároké. Mindenki oldja meg. Nyilatkozta ezt akkor, amikor a betörések, rablások, kifosztások olyan durva mértékben és gyakorisággal fordultak elő országszerte, hogy mindenkiben felháborodást keltettek. Magukra maradottak váltak kiszolgáltatottá, áldozattá, vandál, erőszakos, törvényt nem ismerő cigány elkövetők rendszeres támadásitól. A tettesek pedig újra és újra megússzák immár törvényesen. Nem büntethető, alacsony a kár, nincs tanú, nem tesznek feljelentést, nincs hely a börtönben, stb…

Budapest díszpolgára verőlegény, a kormányfő dicséretével, biztatásával bátorítva. Ugyanaz az indulat követte el az október 23-i megemlékezés résztvevői ellen a brutális támadást, mint Olaszliszkán Szögi Lajos tanár úr lincselését, korábban egy sportember halálra rugdosását a Lövőház utcában, vagy Marian Cozma és társai ellen elkövetett vérontást. Cigánybűnözés akkor is létezni fog, ha ennek a kriminológiai szakkifejezésnek a használatát törvény fogja tiltani. Minthogy a Holokauszt-tagadást, vagy annak témakörét sem lehet törvénnyel szabályozni, különösen akkor, amikor annak kutatását lehetetlenné teszik történészek számára. Ebből a szempontból nem számít, kik írják a történelmet. Kettős mérce megint csak, ugyanis a legszentebb forradalmunkat tagadók ott arcátlankodnak képviselőként a parlamentünkben, s nincs törvény, mely ezt tiltaná.

Persze nem csak hazánkban nincs közbiztonság, hanem határainkon túl élő magyar honfitársaink körében sem. Rendszeresek az inzultusok, a provokációk, a támadások, verések, a gyalázó feliratok, az emlékművek rongálása, halottaink síremlékének meggyalázása, a szervezett támadások bűnözői csoportok és kinti hatóságok bevonásával. A külpolitikánk, a külügyminiszter reagálása, illetve nem reagálása felháborító. A keresztyén magyar államot képviselve Göncz Kinga protokolláris rendezvényen a nyakában egy zsidó szerencsehozó talizmánnal jelenik meg! (?) Joggal gondolhatják, ha ezeket otthon is verhetik, miért ne tegyük mi is? 

Mit is várhatunk egy magát polihisztornak képzelő apja-lányától, aki – bár a Menhely Alapítvány munkatársa volt, szociális miniszterként első dolga volt bezáratni egy sor hajléktalan ellátó intézményt, mondván túl sok van belőle! Édesanyja a fogyatékosok pártolója, de ő vette a bátorságot, és zokszó nélkül megnyirbálta amúgy is szűkös lehetőségeiket… S ha itt nem volt elég hatékony a rombolása, hát próbáljuk meg külügyminiszterként… Itt aztán bizonyított. S ahogyan ez a köreikben lenni szokott, még feljebb buktatjuk… Európai Parlamenti képviselőjelöltet kreálunk belőle. No de mindegy. 

Pedig mi lehetnénk a világ legbiztonságosabb állama, mert nincs még egy olyan ország, mely önnön magával van körülvéve… 

De az ellenség nem kívül van, hanem belül, tudja ezt minden ön- és istenismerettel rendelkező ember.