2009. június 3., szerda

A június 7-i választásról


Kedves Blog olvasók! Nehéz időket élünk meg ezekben a hetekben, hónapokban. Úgy érzi az ember, kettészakad a szív, mikor választás elé áll: harcos magyarsága, nyers igazságkeresése, vagy hazája és népe mellet tesz hitet. Feltámadt, vagy jobbá tett Magyarországot kíván magának és szeretteinek.

Felvetődik a kérdés: mekkora tartalékai vannak a megalázott, meghurcolt és javaiból kiforgatott népnek. Pórázon a TV-hez láncolt honfitársainkkal képesek vagyunk-e a teljes megújhodásra, leszámolva a kicsinység érzésével és a kicsinyesség rossz szokásával. Képesek lehetünk-e az új értékek értelmezésével, új lehetőséget és jelentőséget adni a Magyar honnak.

Másik választásunk a régi-új ország, ismert előnyeivel, és az a tartás, ami minket az elmúlt években összekovácsolt. Pontosan tudhatjuk az ország építésének menetét, hiszen egyszer már részesei lehettünk. Összefogtunk és sikerült. Nem vártuk a csodát, mégis megváltozott körülöttünk és bennünk sok minden. Akkor ismerhettük meg nemzetünk igazi erejét is.

Most többről van szó mint az EU Parlamentről. Döntésünk előrehozott választást is eredményezhet, amennyiben a baloldal szembesül a többség akaratával és önnön gyengeségével. Elindult egy folyamat, aminek a végén egy rabságból felszabadult ország döntheti majd el, melyik jobbot választja. Ez az előrehozott választásokon derül ki és mindenkinek szíve-joga dönteni, akkor már szabadon. Most viszont egyetlen jelentős erő létezik csak, ami térdre kényszerítheti az MSZP – SZDSZ bűnszövetkezetet. 

Kettéhasadt szívem válaszát félretéve én június 7-én a FIDESZ-re voksolok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése