…”Az emberek behajtása a táborokba 1945 márciusa után
Eisenhower parancsára a Rajna nyugati partján. Óriási területeket szögesdróttal
vesznek körül és ide deportálják a foglyokat, köztük sebesülteket,
amputáltakat, nőket, gyerekeket és öregeket is. Május 8-a után az összes
hadszíntérről ilyen DP (POW) táborokba szállítják be a foglyokat
marhavagonokban vagy teherautókon.
Annak ellenére, hogy Eisenhower utasítására a
fényképek és a legtöbb terhelő dokumentum megsemmisítésre került, sok ezer
német és amerikai szemtanú írta le könyveiben, cikkeiben, leveleiben és mondta
el a táborokban uralkodó borzalmas körülményeket, az ott történteket, alacsony
rangú katonáktól egészen a magas rangú tisztekig. (1950-ben az összes tábori
dokumentumot és fényképet megsemmisítették, mely tényt Eddy Reese, a NARS
vezető levéltárosa igazolt 1986-ban James Bacquenek tett nyilatkozatában.)
A Rajna-menti 6 mérföld kerületű Rheinberg táborában
áprilisban egyáltalán nem volt élelem, úgy mint a többi „Rajna-réti” táborban
sem. „Nem voltak sátrak, sem épületek, sem főzési lehetőség, sem víz, sem
latrinák. Egy emberre 175 négyzetlábnyi hely jutott, de egy ideig ennek
ötöde-tizede. Néhány táborban annyi ember zsúfolódott össze, hogy még
lefeküdni sem tudtak. A 18-as Központi Kontinentális Fogolytáborban 33 ezer
hadifogoly van, befogadóképessége 6-8 ezer.”(Tábori csendőrség-felügyelő
története, 1945.máj.18., 4.o. In: RG 332, 22.irattartó, NARS, Washington) Katasztrofális
zsúfoltság, megbetegedések, a rossz időjárás és alultápláltság volt a jellemző
az amerikai táborokra. Erre két amerikai tábornok figyelmeztetett,
James B. Mason és Charles H. Beasley jelentésükben így írnak:
„Április 20. viharos nap volt, eső váltakozott havas
esővel, hóval, csontig ható széllel, ami északról söpört végig a Rajna-völgyi
síkságok felett. Megdöbbentő látványt nyújtott a szögesdrót mögött melegedni
egymáshoz kucorodott majdnem 100.000 nyúzott, apatikus, koszos, komor, üres
tekintetű ember, koszos német egyenruhában és bokáig a sárban. Itt-ott
koszos fehér foltok látszottak, amelyek közelebbről megnézve bekötözött fejű,
karú vagy ingujjban álló emberek voltak! Az emberek már napok óta nem ettek, a
víz biztosítása pedig gondot okozott – habár csupán 200 jardnyira folyt a
magas vízállású Rajna.” („Jelentés egy amerikai német hadifogolytáborba tett
látogatásról”, James B. Mason ezredes, MC-USA és Charles H. Beasley ezredes,
eredeti kiadás The Medical Surgeonban, 107.köt., 6.sz. (1950.dec.), 437.o.)
Richard Steinbach ezredes, aki az egyik legfontosabb szemtanúja volt a
haláltáborok borzalmainak, a követezőket írja memoárjaiban: „a körülmények
szörnyűek. A foglyok többségének nem volt fedél a feje felett, többségük
teljesen lesoványodott, némelyeknek TBC-jük volt, mások pedig lassanként megőrültek.
... A Morgenthau-terv volt az oka…. Az éheztetéssel Morgenthau
szabadjára engedte a Németország ellen felgyülemlett érzéseit. … Sokkal inkább
a bosszú volt a célja,… Természetesen a tervet jóváhagyó Franklin D. Roosevelt
elnök szintén felelős volt. … Egyszerre csodálkoztam és
undorodtam.” Steinbach ezredes más táborokban is ugyanilyen állapotokat
tapasztalt, így ír: „… beszéltem Burress tábornokkal. Elmondása szerint a
német hadifoglyok állapota minden felfogóképességét meghaladta.” Steinbach
ezredes áthelyezése után Daniel McConnell tizedes szerint az állapotok még
rosszabbra fordultak. McConnellnek egy „kórházat” kellett átvennie Heilbronnban
1946 telén. Ő így ír: „Baker 4-ben, a tábor kórházában, ahová a haldokló
foglyokat vitték a főtáborból.” Az amerikai táborokban az ilyen kórházak
egyszerűen csak arra voltak jók, hogy könnyebben össze lehessen szedni a
hullákat. Így folytatja: „Egy vizsgálati út nyomán megértettem, hogy a
Baker 4 csupán névleg volt kórház. A tisztaságnak még a legelemibb
normáit sem tartották be. Nem voltak tisztító- és fertőtlenítőszerek, ….
elviselhetetlen volt a bűz. … A műtéteket fájdalomcsillapítás nélkül végezték.
Éjjelente géppuskaropogások vagy puskalövések hallatszottak, amint egy-egy
fogoly szökni próbált a szögesdróton át. … Sok holtestet a tábor
közelében lévő árokhoz vittek tömegsírba, majd megindult a buldózer, hogy
betemesse a testeket!!!”
Martin Brech, aki
amerikai őrként szolgált Andernachban mondta el elbeszélésében James Bacquenek
a következőket: „Az Andernachban lévő 50-60.000 ember éhezett, szállásuk
egyáltalán nem volt, földbe vájt üregekben éltek és fűvel táplálkoztak.
Amikor a szögesdróton át egy kevés élelmet akartam becsempészni nekik, egy
tiszt így szólt: Ne adjon nekik enni, politikánk szerint nem élelmezhetjük
őket. … Néhány tiszt játékból kinyitotta a szomjúságtól őrült foglyok
számára a kapukat, akik rohanva indultak a Rajnához inni – közben géppuskával
lőtték őket. Láttam, hogy vagonszám visznek ki holttesteket a
táborból, de nem mondták meg, hogy hol és hogyan temetik el őket.”
Forrás (a
teljes cikk megtekinthető): ITT!
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése