Kirekesztés felsőfokon

Egy kis betekintés a Benesi dekrétumokba ( részletek Skrivanek Dániel írásából):

"A jogfosztottságot a legvilágosabban a hírhedt kassai kormányprogram (1945. április 5), vagyis a Benes-dekrétumok mondják ki (a magyarok kollektív jogfosztásáról szóló 8. fejezetet a kommunista Gottwald fogalmazta meg). Vígh Károly munkája a következőképpen foglalja össze ezeket az intézkedéseket (124.old.):

-         a magyarok vagyonának állami felügyelet alá helyezése

-         a magyar közalkalmazottak elbocsátása, nyugdíjuk megvonása

-         a magyar nyelvhasználat betiltása az egyházi szertartásokon

-         a papok Szlovákiából való kiutasítása

-         a magyar hallgatók kizárása az egyetemekről

-         a magyar kulturális, társadalmi egyesületek feloszlatása, vagyonuk elkobzása

-         a magyarok házaikból, lakásaikból kártérítés nélkül kitehetők

-         a magyarok üzleteinek, műhelyeinek zárgondnokság alá vétele

-         a magyarok bankbetétjeinek befagyasztása

-         közhivatalokban tilos a magyar nyelvhasználat

-         magyar újság, könyv kiadása tilos

-         magyarnak rádiója nem lehet

-         magyar ember polgári keresetet nem indíthat, vádló nem lehet

-         magyarok közmunkára bármikor, bárhová, bármennyi időre igénybe vehetők, államérdekből.

  
 E rendeleteket – a Benes dekrétumokat – a mai napig nem törölték el, értük soha senki nem kért bocsánatot. ....a magyarság eme égbekiáltó meghurcoltatásairól szinte tilos beszélni. Egy EU-tagállam jogrendjének részét képezik.

   A kassai kormányprogram kiváló alapot biztosított a  barbároknak a magyarok zaklatásához, üldözéséhez. A 88. számú elnöki rendelet értelmében kezdődött el a magyarok Csehországba való kitelepítése, deportálása. Hiába ellenezték mindezt a nyugati hatalmak, a cseheket ez már vajmi kevéssé érdekelte. Az államot megkapták tőlük, a többi nem érdekelte őket. A Nagy Testvér, a szovjet vezetés mellettük állt. A nagyhatalmak tiltakozása is erőtlen volt, az is csak pusztán a látszat kedvéért. A deportálásokat nem akadályozta meg semmi. A magyar kormány – látva a világ közönyét (és nyilván a saját magatehetetlenségét – belement a csehszlovák-magyar lakosságcserébe, mégpedig minden feltétel nélkül (1945. február 27-én írta alá Gyöngyösi János külügyminiszter az erről szóló egyezményt).

 Az ún. reszlovakizáció is azt a célt szolgálta, hogy a lehető legkevesebb magyarral kelljen számolni a Felvidéken. Ez az elmélet abból indult ki, hogy a magyarok voltaképpen elmagyarosított szlovákok, akiknek most megadják a lehetőséget a nemzet keblére való visszatérésre. Sajnos sokan tagadták meg magyarságukat, ám nem szabad velük szemben elhamarkodott ítéletet hozni. Persze sokan voltak már akkor is, akik hasznot és előnyöket reméltek újonnan szerzett szlovákságuktól, mint ahogy ma is vannak ilyenek. Ám a többség pusztán élni akart. Egy átélt borzalom - a világháború - után, egy következő borzalom idején.

   Nem lehetséges – nem is állt szándékomban – egy ilyen rövid terjedelmű írásban részletesen tárgyalni a 40-es évek 2. felének felvidéki történéseit. Célom csupán az emlékezés és az emlékeztetés: a sötét múlt még nem zárult le. A benesi törvények még ma is élnek, s ennek következtében a jogfosztott és kifosztott magyarok máig nem nyertek kárpótlást.

  Amíg ez nem történik meg, nem lesz igazság ezen a földön – a felvidéki magyar földön. "

Teljes írás: ITT!

Lásd még: Benes Amnesztia

Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)