Egy kis betekintés a Benesi
dekrétumokba ( részletek Skrivanek Dániel írásából):
"A
jogfosztottságot a legvilágosabban a hírhedt kassai kormányprogram (1945.
április 5), vagyis a Benes-dekrétumok mondják ki (a magyarok kollektív
jogfosztásáról szóló 8. fejezetet a kommunista Gottwald fogalmazta meg). Vígh
Károly munkája a következőképpen foglalja össze ezeket az intézkedéseket
(124.old.):
-
a magyarok vagyonának állami
felügyelet alá helyezése
-
a magyar közalkalmazottak
elbocsátása, nyugdíjuk megvonása
-
a magyar nyelvhasználat
betiltása az egyházi szertartásokon
-
a papok Szlovákiából való
kiutasítása
-
a magyar hallgatók kizárása az
egyetemekről
-
a magyar kulturális, társadalmi
egyesületek feloszlatása, vagyonuk elkobzása
-
a magyarok házaikból,
lakásaikból kártérítés nélkül kitehetők
-
a magyarok üzleteinek,
műhelyeinek zárgondnokság alá vétele
-
a magyarok bankbetétjeinek
befagyasztása
-
közhivatalokban tilos a magyar
nyelvhasználat
-
magyar újság, könyv kiadása
tilos
-
magyarnak rádiója nem lehet
-
magyar ember polgári keresetet
nem indíthat, vádló nem lehet
-
magyarok közmunkára bármikor,
bárhová, bármennyi időre igénybe vehetők, államérdekből.
E rendeleteket – a Benes dekrétumokat – a mai napig nem törölték el, értük soha senki nem kért bocsánatot. ....a magyarság eme égbekiáltó meghurcoltatásairól szinte tilos beszélni. Egy EU-tagállam jogrendjének részét képezik.
A
kassai kormányprogram kiváló alapot biztosított a barbároknak a magyarok
zaklatásához, üldözéséhez. A 88. számú elnöki rendelet értelmében kezdődött el
a magyarok Csehországba való kitelepítése, deportálása. Hiába ellenezték
mindezt a nyugati hatalmak, a cseheket ez már vajmi kevéssé érdekelte. Az
államot megkapták tőlük, a többi nem érdekelte őket. A Nagy Testvér, a szovjet
vezetés mellettük állt. A nagyhatalmak tiltakozása is erőtlen volt, az is csak
pusztán a látszat kedvéért. A deportálásokat nem akadályozta meg semmi. A
magyar kormány – látva a világ közönyét (és nyilván a saját magatehetetlenségét
– belement a csehszlovák-magyar lakosságcserébe, mégpedig minden feltétel
nélkül (1945. február 27-én írta alá Gyöngyösi János külügyminiszter az erről
szóló egyezményt).
Az
ún. reszlovakizáció is azt a célt szolgálta, hogy a lehető legkevesebb magyarral
kelljen számolni a Felvidéken. Ez az elmélet abból indult ki, hogy a magyarok
voltaképpen elmagyarosított szlovákok, akiknek most megadják a lehetőséget a
nemzet keblére való visszatérésre. Sajnos sokan tagadták meg magyarságukat, ám
nem szabad velük szemben elhamarkodott ítéletet hozni. Persze sokan voltak már
akkor is, akik hasznot és előnyöket reméltek újonnan szerzett szlovákságuktól,
mint ahogy ma is vannak ilyenek. Ám a többség pusztán élni akart. Egy átélt
borzalom - a világháború - után, egy következő borzalom idején.
Nem
lehetséges – nem is állt szándékomban – egy ilyen rövid terjedelmű írásban
részletesen tárgyalni a 40-es évek 2. felének felvidéki történéseit. Célom
csupán az emlékezés és az emlékeztetés: a sötét múlt még nem zárult le. A
benesi törvények még ma is élnek, s ennek következtében a jogfosztott és
kifosztott magyarok máig nem nyertek kárpótlást.
Amíg
ez nem történik meg, nem lesz igazság ezen a földön – a felvidéki magyar
földön. "
Teljes írás: ITT!
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése