Hogyan tovább az önálló Szlovák Köztársaságban?
Az 1993. január 1-jén megalakult független Szlovák Köztársaságot a szlovák alkotmány a szlovákok államaként határozta meg. Ennek jegyében az 1993-tól az 1998-as választásokig tartó időszakot az egyre erősödő többségi nacionalizmus, s a magyar kisebbség pozícióinak gyengülése jellemezte. Ennek a politikai irányvonalnak az ország „erős embere”, Vladimír Meciar volt a meghatározó alakja. A tárgyalt időszakban csupán Meciar 1994-es fél évig tartó bukása hozott pozitív eredményeket a magyar kisebbség számára. Az ekkor elfogadott „táblatörvény” a magyar helységnevek feltüntetését, az anyakönyvi törvény pedig a magyar nők nevének -ová végződés nélküli használatát tette lehetővé. Az európai csatlakozás szempontjából fontos eredmények azonban rövid életűek voltak.
Az 1994-es előrehozott választásokon ismét a Meciar vezette autoratív tömörülés győzött. A szlovák kormányfő ugyan 1995 márciusában jószomszédi és baráti együttműködési szerződést írt alá Horn Gyula magyar miniszterelnökkel, de ennek betartására kísérletet sem tett. A két ország közötti viszonyt a nemzetiségi kérdésen kívül elsősorban a bős-nagymarosi vízlépcső körül kialakult vita terhelte meg. A Szlovákiát egyre inkább a nemzetközi elszigeteltségbe vezető hatalom kifejezetten ellenségesen viszonyult a magyar kisebbséghez. Radikálisan csökkentették a kisebbségi kultúrára szánt állami támogatást, a magyar nemzetiségűeket elbocsátották az államigazgatásból, s meg-megújuló támadásokat intéztek a magyar iskolák ellen. Az alternatív oktatást meghirdető tervezet valójában a magyar nyelvű oktatás fokozatos felszámolását célozta meg. Ennek tudatában országos méretű tiltakozás indult ellene, amely végül eredményre vezetett. A nacionalista Nemzeti Párt által irányított oktatási tárca azonban mindent megtett a magyar pedagógusok megfélemlítésére. A tiltakozó tantestületektől megvonták a jutalmakat, a bátran kiálló iskolaigazgatókat pedig elbocsátották állásukból. A magyar oktatásügy felszámolását szolgálta az 1995-ben elfogadott államnyelvtörvény is. A törvény a szlovákot, mint államnyelvet olyan kivételezett pozícióba juttatta, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette a magyar nyelv használatát a közéletben, a hivatalos érintkezésben és a közigazgatásban. Az államnyelvtörvény nacionalista szemlélete magyarellenes hangulat kialakulásához vezetett Szlovákiában.
Szintén hátrányosan érintette a szlovákiai magyarságot a közigazgatás 1996-os átszervezése. A Magyar Koalíció javaslata ellenére az új területi egységek határait a történelmi hagyományok és a magyar kisebbség jogos igényeit figyelmen kívül hagyva határozták meg. A járások határait is úgy alakították át, hogy azok a magyar kisebbség arányának csökkenésével járjanak. Így például a Rimaszombati járástól az újonnan kialakított Nagyrőcei járáshoz csatolták a többségében magyarok lakta tornaljai körzetet.
Az 1994-es választásokon az ezúttal hármas koalíciót (a Magyar Polgári Párt is tagja lett) alkotó magyar pártok a szavazatok 10,2%-át szerezték meg. A hatalmon lévő nacionalista kormány azonban teljesen figyelmen kívül hagyta az ellenzék akaratát, így a magyar pártok is elsősorban az önkormányzati politikában könyvelhettek el sikereket. A kormánykoalíció részéről tapasztalt támadások és az új választási törvény újból előtérbe helyezték a magyar pártok egységének ügyét. A három magyar párt (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Együttélés, Magyar Polgári Párt) között hónapokon keresztül folyó tárgyalások eredményeként 1998 tavaszán létrejött a Magyar Koalíció Pártja (MKP).
Az MKP 1998 őszén a választásokon hagyományaihoz híven szerepelt. A választások után a Meciar ellen szövetkezett erők alakíthattak kormányt. A Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártja belépett a kormánykoalícióba, így esély nyílott arra, hogy Szlovákia a magyar kisebbség tevékeny közreműködésével kezdje meg az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat.
Simon Attila
Lásd még: ITT!
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése