Akik feje fölött elmozdult a határ X.

A magyar kisebbség helyzete a rendszerváltás utáni cseh-szlovák államban

A 80-as években az addig mozdulatlannak tűnő szovjet birodalom államaiban is változások kezdődtek. A lengyelországi események, a gorbacsovi peresztrojka és a magyarországi gazdasági és politikai változások hatására a csehszlovák ellenzéki mozgalmak is aktivizálódtak. A Charta 77 által szervezett prágai megmozdulások mellett Szlovákiában a vezető katolikus értelmiségiek által szervezett ún. gyertyás tüntetés volt az első nagy ellenzéki megmozdulás (1987).

A rendszerváltás ennek ellenére váratlanul érte az ország lakosságának döntő többségét. A prágai diákok 1989. november 17-ei demonstrációja elleni brutális rendőri fellépés azonban az egész társadalmat talpra állította. A pártállam szinte napok alatt összeomlott, s a vér nélküli, „bársonyos forradalom” vezetőjeként a korábbi disszidenst, Václav Havelt választották köztársasági elnökké. Ezzel Csehszlovákiában is megkezdődött a rendszerváltás folyamata.

A csehszlovákiai magyarok az első napoktól kezdve a változások alakítói közé tartoztak. A párállam összeomlását a magyar vidékeken mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták, abban reménykedve, hogy a közélet demokratizálásával együtt nemzetiségi jogaik is kiszélesednek. 1989. november 18-án, Vágsellyén a kisebbségi magyar iskolák védelmében tevékeny részt vállaló szerkesztő, Tóth Károly meghívására magyar értelmiségiek egy csoportja gyűlt össze tanácskozásra. Az összejövetelen megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), amelyet a rendszerváltás első politikai pártjának tekinthető. Az FMK, amely később a Magyar Polgári Párt nevet vette fel, felkészültségével, liberális, európai szellemiségével nemcsak a magyar kisebbségnek mutatott utat, hanem nyitott volt a hasonló gondolkodású szlovák politikai erők előtt is. Ennek a politikának köszönhetően a cseh és szlovák mozgalmak és pártok partnerként fogadták el a magyar kisebbség politikai reprezentánsait. A párt első elnökévé Tóth Károlyt választották.

A Független Magyar Kezdeményezés 1990 januárjában a parlament átalakításában (parlamenti kooptálások) jelentős szerepet játszott, 5 képviselőt juttatott a Szövetségi Gyűlésbe (többek között Duray Miklóst) és 5 képviselőt a Szlovák Nemzeti Tanácsba.

Az FMK mellett hamarosan más magyar pártok és mozgalmak is megjelentek. Másodikként, 1990 februárjában a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom kapcsolódott be a magyar szavazókért folytatott harcba, majd 1990 márciusában a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) is megalakult. Az első szabad választásokra készülve főként a liberális elveket valló FMK és a nemzeti politikai képviseletre törekvő Együttélés között alakult ki törésvonal. Így, míg a nemzeti összefogást hirdető MKDM és Együttélés együtt indultak a választásokon, addig az FMK a hasonló politikai elveket deklaráló és a szlovákiai rendszerváltásban meghatározó szerepet játszó szlovák Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalommal indult koalícióban. Az 1990 júniusában megtartott választásokon a VPN-FMK koalíció győzött a szlovák kereszténydemokratákat megelőzve, így a szlovákiai magyar kisebbség egyik reprezentánsa, a szlovákiai magyarság történetében először, kormánypozícióból próbálhatott kisebbségi magyar politikát folytatni. Zászlós Gábor miniszterelnök-helyettes, A. Nagy László pedig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke lett. Miközben az FMK a kormánypozícióból, a két másik magyar párt konstruktív ellenzéki helyzetből politizált szövetségi és köztársasági szinten egyaránt.

A rendszerváltást követő euforikus időszak kedvező társadalmi légkört teremtett a magyar kisebbség számára. Ezt a Magyarország és a Csehszlovákia között a visegrádi kezdeményezés keretén belül megélénkülő kapcsolatok is elősegítették. A véleménynyilvánítás szabadsága azonban hamar felszínre hozta a korábban mesterségesen elfojtott nemzeti érzéseket is. A magyar ügy és az ezzel kapcsolatban feléledő szlovák nacionalizmus a nyelvtörvény 1990 őszén lezajlott vitájában lángolt fel először. Habár a szlovák parlament a Matica Slovenská által feltüzelt tömeg nyomása ellenére a kormánykoalíció javaslatát hagyta jóvá, az mégis jelentős visszalépést jelentett a magyarság nyelvhasználati jogaiban.

A nemzeti törekvésekhez való viszonyulás a hatalmon lévő VPN mozgalomban is szakadást idézett elő A demagóg és nemzeti jelszavakat hangoztató volt kormányfő, Vladimír Meciar a mozgalom tagságának nagy részét maga mögé állítva új pártot alakított. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) az 1992-es választásokon már Szlovákia legerősebb politikai tömörülésének bizonyult. A magyar politikai reprezentáció továbbra is megosztott volt, sőt a választások előtt negyedikként megjelent a Popély Gyula vezette Magyar Néppárt is. A szavazók döntése alapján az Együttélés-MKDM koalíció 14 mandátumot szerzett a Szlovák Nemzeti Tanácsban, míg az ezúttal egyedül induló Magyar Polgári Pártnak nem sikerült bejutnia a parlamentbe. A választások azonban nemcsak a képviselői helyek elosztásáról döntöttek, hanem Csehszlovákia további sorsáról is. Az 1990-től fokozatosan elmérgesedő cseh-szlovák viszony végül a közös ország felbomlásához vezetett.

Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)