A cikket tekintsék meg teljes terjedelmében: ITT!
…”Dr. Pintér úr - a jogász - úgy véli, hogy a cigánybűnözés mint jelenség, ill. mint fogalom, nem értelmezhető, nem definiálható, következésképp nem is létezik. Tudom, hogy ezzel a nézettel nem árul el semmiféle jogi tudatlanságot, hisz pl. Dr. Gönczöl Katalinnak, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet egykori igazgatójának és az egész Intézetnek ugyanez a véleménye. Sőt! Az Intézet egykori főnökének, Pintér úr szívélyes ismerősének, Dr. Györgyi Kálmán ex-legfőbb ügyész úrnak, meg pláne ez a véleménye.
A "zemberek" döntő többségének ugyan más a véleménye, de ők laikusok, nekik kuss. Elárulom, nekem is az a véleményem, hogy igenis van olyan bűnözési forma, amely az elkövetők motiváltsága és az elkövetés módja vonatkozásában specifikus és (statisztikailag alátámasztható módon) csak a cigányokra jellemző.
Mivel a "bűnözéstudomány" humán tudomány, elhatárolja magát az állati viselkedés tudományától, az etológiától. Kár, nagy kár!
Az etológusokat ugyanis nem kötik politikai dogmák és tabuk, így egzakt módon tudják jellemezni a ragadozó állatfajok egyedi és csoportos magatartás-mintáit. Óriási különbség az ember és az állat között (az állat javára), hogy az állat az önfenntartás ösztöne által motiváltatva vadászik és öl, egyénileg, vagy csoportosan. Természet filmekből tudjuk: másként gyilkol az oroszlán és másként a hiéna.
A cigánybűnözés is két nagy ágra tagolható: az egyéni és csoportos elkövetési módokra. Létezése az utóbbi elkövetési mód vonatkozásában érhető leginkább tetten.
Sok esetre hivatkozhatnék de csak az olaszliszkait említem. "Az olaszliszkai lincselés a Borsod-Abaúj -Zemp lén megyei Olaszliszkán történt brutális gyilkosság ismert elnevezése. Az áldozat, Szögi Lajos, kocsijával a falun áthajtva egy elé lépő helyi roma kislányt majdnem (!) elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek nem esett baja. Bár a kislány valóban nem szenvedett sérülést, annak hozzátartozói rátámadtak az autót vezető tanárra, kirángatták a volán mögül és gyermekei szeme láttára halálra verték."
A fent leírt ocsmány büntett motívuma a cigány "vérszomj". A ragadozó állat is vérszomjas. Ez azonban fizikai (biológiai) értelemben vett szomjúság ami az éhséggel együtt kínozza.
A liszkai cigányok azonban nem voltak sem szomjasak, sem éhesek. Honnan adódik hát a hirtelen feltámadó vérszomj? A génjeikből! Az állatok genetikai kódolása világos, rendezett akár egyéni, akár csoportos magatartás mintákat vezérel. A cigányok genetikai kódolása is "rendezett", de egészen más módon.
Az indíték többnyire csekély, esetleg csak vélt, sérelem. E sérelem "elszenvedése" nem szükségképpen szemé lyes élményen alapul, sőt többnyire nem is azon alapul, hanem egy sajátságos és voltaképp csak a cigányokra jellemző "metakommunikáción". Ez alatt azt értem, hogy a sérelem "futótűzként" terjed a cigányok között. Őket csoportosulásra készteti, majd a csoporton belül, a speciális cigány-csoportlélektan szabályai szerint, feszült ség keletkezik, ami öngerjedés formájában hirtelen felerősödik. Ebben a helyzetben az egyéni kontroll szinte teljes mértékben kikapcsolódik és helyébe a "csoport-tudat" lép a . Ez a "csoportos én" teszi a csoport tagjait a vérengző vadaknál is alábbvalókká. Ezt a kifejezést azért kell használnom, mert amíg a vadállat az áldozatban ennivalót lát, a cigány a gyengébbet látja. A gyengeség látványa külön stimulálja a természetellenes vérszomjat.
Ezek ellen a "genetikai abúzusok" ellen a többségi társadalom csak arányos eszközök bevetésével védekezhet ne, ha a belügyminiszter úr engedné. De nem engedi, mert az erőszak monopóliumát magának vindikálja. Ez a monopólium azonban diszfunkcionálisan, a társadalom kárára működik az ő kezében, ahogy ezt a sárándi eset példázza és még sok hasonló eset példázni fogja.”…
A "zemberek" döntő többségének ugyan más a véleménye, de ők laikusok, nekik kuss. Elárulom, nekem is az a véleményem, hogy igenis van olyan bűnözési forma, amely az elkövetők motiváltsága és az elkövetés módja vonatkozásában specifikus és (statisztikailag alátámasztható módon) csak a cigányokra jellemző.
Mivel a "bűnözéstudomány" humán tudomány, elhatárolja magát az állati viselkedés tudományától, az etológiától. Kár, nagy kár!
Az etológusokat ugyanis nem kötik politikai dogmák és tabuk, így egzakt módon tudják jellemezni a ragadozó állatfajok egyedi és csoportos magatartás-mintáit. Óriási különbség az ember és az állat között (az állat javára), hogy az állat az önfenntartás ösztöne által motiváltatva vadászik és öl, egyénileg, vagy csoportosan. Természet filmekből tudjuk: másként gyilkol az oroszlán és másként a hiéna.
A cigánybűnözés is két nagy ágra tagolható: az egyéni és csoportos elkövetési módokra. Létezése az utóbbi elkövetési mód vonatkozásában érhető leginkább tetten.
Sok esetre hivatkozhatnék de csak az olaszliszkait említem. "Az olaszliszkai lincselés a Borsod-Abaúj -Zemp lén megyei Olaszliszkán történt brutális gyilkosság ismert elnevezése. Az áldozat, Szögi Lajos, kocsijával a falun áthajtva egy elé lépő helyi roma kislányt majdnem (!) elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek nem esett baja. Bár a kislány valóban nem szenvedett sérülést, annak hozzátartozói rátámadtak az autót vezető tanárra, kirángatták a volán mögül és gyermekei szeme láttára halálra verték."
A fent leírt ocsmány büntett motívuma a cigány "vérszomj". A ragadozó állat is vérszomjas. Ez azonban fizikai (biológiai) értelemben vett szomjúság ami az éhséggel együtt kínozza.
A liszkai cigányok azonban nem voltak sem szomjasak, sem éhesek. Honnan adódik hát a hirtelen feltámadó vérszomj? A génjeikből! Az állatok genetikai kódolása világos, rendezett akár egyéni, akár csoportos magatartás mintákat vezérel. A cigányok genetikai kódolása is "rendezett", de egészen más módon.
Az indíték többnyire csekély, esetleg csak vélt, sérelem. E sérelem "elszenvedése" nem szükségképpen szemé lyes élményen alapul, sőt többnyire nem is azon alapul, hanem egy sajátságos és voltaképp csak a cigányokra jellemző "metakommunikáción". Ez alatt azt értem, hogy a sérelem "futótűzként" terjed a cigányok között. Őket csoportosulásra készteti, majd a csoporton belül, a speciális cigány-csoportlélektan szabályai szerint, feszült ség keletkezik, ami öngerjedés formájában hirtelen felerősödik. Ebben a helyzetben az egyéni kontroll szinte teljes mértékben kikapcsolódik és helyébe a "csoport-tudat" lép a . Ez a "csoportos én" teszi a csoport tagjait a vérengző vadaknál is alábbvalókká. Ezt a kifejezést azért kell használnom, mert amíg a vadállat az áldozatban ennivalót lát, a cigány a gyengébbet látja. A gyengeség látványa külön stimulálja a természetellenes vérszomjat.
Ezek ellen a "genetikai abúzusok" ellen a többségi társadalom csak arányos eszközök bevetésével védekezhet ne, ha a belügyminiszter úr engedné. De nem engedi, mert az erőszak monopóliumát magának vindikálja. Ez a monopólium azonban diszfunkcionálisan, a társadalom kárára működik az ő kezében, ahogy ezt a sárándi eset példázza és még sok hasonló eset példázni fogja.”…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése