meg kellene írni végre
a testetlen találkozást,
az arctalan arcátlanságot,
a rejtező kitárulkozást,
szégyentelen lélek-meztelenséget,
gonoszkodó orv beszédet,
tértelen megcsalattatást,
mindent, amit e kor adott:
kép adta vágyhangulatot,
millió felugró ablakot,
hálóba kötött pénztárgépet,
gyűlölködő rossz eszméket,
s a néhány homályos-fényes
mélyről jövő tiszta szép képet,
amiért szemeim rombolom.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése