Kiskunhalas… Azt szeretem a szülővárosomban, hogy minden zöld… Igazán ápol, s eltakar. Ezért én szépnek láttam a minapig.
Minden előnytelent, melyekkel rombolták korábban a várost, – a Kecskeméttől átvett panelek, a betelepített romacsaládok, szemetelések, - enyhíteni szolgált a sok, szép fasor az utcákon, a parkokban, a virágos tereken.
Minap északi irányból közelítettem a főúton a közlekedési lámpák fele, és nem hittem a szememnek, az út víztorony felöli oldalán kivágták a szép fákat… Sosem gondoltam volna, hogy ilyen csúnya a városunk… a Kuruc vitézek tere, a Coop áruház, az Erdei Ferenc lakótelep, mind-mind a rég ittfelejtett, kopott, szocialista vívmányokra emlékeztet… Sírhatnékom támadt…
Valami pusztulás vette erejét térségünkön, hiszen az illegális fakivágások, bokor és cserjeírtások mellett, hivatalosan is elindult a módszeres fakivágás. Egészséges, vagy sem, nem számít, egy ismeretlen, „magasabb” érdekeltség veszi át a baltások hadának irányítását. A kiskunhalasi pszichiátriai otthonban történő sorozatos, enyhén szólva vitatható faírtást követően, a főútra is sor került. Mondják, ültetnek majd helyette… Akkor ültessenek, várják meg míg megnő, és vágjanak… Ha muszáj.
Igaz, én nem értek hozzá… Remélem azonban, hogy a kivágott fák ára, őshonos fák ültetésére fordítódik, még hozzá oda, ahonnan kivágták…
Valami végérvényesen megváltozott. A lakosság összetételével együtt megváltozott a jövőről alkotott elképzelésünk. A régiek tettek azért, hogy jó legyen az örökösöknek… nem várva hasznot, nyereséget. Ismeretlen volt a tékozló fiú kérése; ide nekem, mindent, de azonnal, mert nekem ez jár! A maradandó alkotása, létrehozása lényükből fakadt, ez van ma eltűnőben… Ez az igazi veszély… Ha az emberek mindent csak célból, érdekből tesznek, s a lényeg fölött átsiklanak…
A kínai genetikusok, kutatásaik alapján állítják, hogy a fában nincs kódolva a halál!
Ha viszont a fa önmagában nem hordozza a pusztulást, akkor a pusztítót máshol kell keresni!
De, keresni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése