Mostanában sokat temettünk… A temetés, ma egy szabad rablás – mondják…
Kíméletlen, mint egy behajtó… Mindenért fizetni kell, a kapunyitástól a zárásig…
Mindenki tisztában van vele, s egyre többen „nem hajlandók megválni” szeretteiktől, s az olcsóbb, egyszerűbb, megnyugtatóbb megoldást választva, hazaviszik a hamvakat… Így, könnyebben dolgozzák fel a gyászt, s ráadásul nem hagyják, hogy áldozatul essenek egy újabb rablásnak…
Munkám során több temetést intéztem, de a legfelháborítóbbnak azt tartottam, hogy bár korábban megváltott sírhelye volt az elhunytnak, mégsem lehetett odatemetni, ahova már a nevét is bevésték... ugyanis, újabb 25 évre meg kell váltani a sírhelyet ahhoz, hogy rá, illetve beletemessenek! Erre a hozzátartozónak sokszor nincs pénze. Az elhunytnak sem maradt vagyona, vagy nem volt korábbról írásos felhatalmazása és készpénze elkülönítve erre a célra… Ha mégis volt pénze, akkor se lehetett erre felhasználni, mert halála pillanatában zárolni kellett a vagyonát.
Azért én erősködöm, próbálkozok, s kérdezem, de ha ki van fizetve a sírhely még 5-10-20 évre, akkor miért nem lehet odatemetni a már megváltott (kifizetett) időre? Mert az a szabály (!?), hogy csak akkor lehet, ha újra megváltják részarányosan 25 évre! Sőt, visszamenőleg rendezni kell az egyházadót, amennyiben elmaradása volt! Értetlenkedésemre, újra elmondja, nyomatékosabban.
Hallom én, csak nem értem… Ha értem, se értek vele egyet… A cél az, hogy mindenképpen, minél több pénzt kapjanak a sírhelyért, a temetésért! Vagy a hozzátartozó, vagy az állam fizet, de a fenntartó (sok esetben az egyház) mindenképpen hasznot húz a halálesetből. Rendben van, hogy fizetni kell a szolgáltatásért, a temető rendbetartásáért…
Mégis sírhatnékom támad, ha belegondolok, hogy milyen méltatlan ez az elhunyt személyéhez… Még akkor is, ha tudom, neki már nem ez számít. Nem szép dolog, nem etikus, s szerintem nem is igazságos…
Ráadásul nem is célszerű. Az igazi befektetés ugyanis, nem a hívek pénzének azonnali elvételéből származik, hanem a hívek bizalmának megszerzéséből, megtartásából áll. Hiszen a hívek számának gyarapodása az igazi „haszon”. Sokan az Istennel az egyházon át képzeli el a kapcsolatkeresés lehetőségét, s pont, amikor a leginkább megnyerhető lenne (gyász alatt vigaszt keresve), akkor okoznak legnagyobb csalódást neki… A lélekölő, anyagias szemlélet, hosszú távon sem kifizetődő, mert ahelyett, hogy megnyernék az embereket, éppen az ellenkezőjét érik el.
Szerintem ezen, nem csak egyedül sírdogálok… Reménykedek, hogy különbséget tudnak tenni az emberek Isten, valamint Isten földi egyháza és annak méltatlan törvényei, képviselői között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése