Akik feje fölött elmozdult a határ V.

Töredékmagyarság a szlovák államban

Az 1939. március 14-én önállósult „Szlovák Állam” fasiszta diktatúraként vonult be a történelembe. Fennállásának hat éve alatt a fasiszta Németország bábállamaként nemcsak gazdaságát, hanem katonai erejét is a nácik szolgálatába állította. Az ország élén egy katolikus pap, Jozef Tiso állt. A Szlovák Köztársaság mintegy 2,3 millió lakosából 67 ezer fő volt a magyar, akiknek 80%-a Pozsony környékén, illetve a Nyitra melletti Zoboralján élt. Kisebb számban éltek még magyarok a jelentősebb városokban, Eperjesen, Zólyomban, Lőcsén, Késmárkon, Trencsénben stb. A szlovák alkotmány a magyarokat a németekkel együtt - a csehekkel és zsidókkal ellentétben - „meghonosodott nemzetiségi csoportnak” tekintette, így elvileg ugyanazon jogok illették meg, mint a szlovákságot: jogosultak voltak politikai és kulturális szervezkedésre. A szlovákiai magyarság mozgáskörét azonban lényegesen behatárolta a szlovák alkotmány reciprocitást, vagyis viszonosságot kimondó elve, amely szerint: „…a nemzetiségi csoport alkotmányba foglalt jogai csak annyiban érvényesek, amennyiben ugyanazokat a jogokat élvezi az illető nemzetiségi csoport anyaországának területén lakó szlovák kisebbség is.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szlovákiai magyarságot ugyanazon jogok és bánásmód illették meg, mint a magyarországi szlovák kisebbséget. A reciprocitás elve, amelyet a két ország között kötött szerződés is rögzített a „szlovenszkói” magyar kisebbséget a túsz szerepébe kényszerítette, amellyel a magyar kormányt Pozsonyból zsarolni lehetett.

A magyar kisebbség helyzete a nacionalizmustól túlfűtött Szlovákiában nem volt könnyű. Nem voltak ritkák a magyarellenes megnyilvánulások, a magyarság kulturális és politikai tevékenységét akadályozó intézkedések. A szlovákiai magyar töredék egyetlen politikai reprezentánsa a Magyar Párt volt, amelyet az első bécsi döntés előtt Szlovákiában működő Egyesült Magyar Párt utódjának tekinthetünk. A szlovák hatóságok azonban csak 1941-ben engedték hivatalosan bejegyeztetni a pártot, s a későbbiekben is akadályokat gördítettek politikai tevékenysége elé. Így a párt tevékenysége leginkább kulturális, gazdasági és szociális területre korlátozódott. Fontos feladatának tekintette a magyar családok összefogását. Ezért a nagyobb városokban magyar házakat alakított ki, amelyek központi szerepet kaptak a magyar nemzeti öntudat megőrzésében. A párt támogatta a hátrányos helyzetű és a sokgyermekes családokat, a munkanélkülieket és az öregeket.

A Magyar Párt elnöke végig az az Esterházy János volt, aki már a 30-as években is fontos szerepet játszott a szlovenszkói politikában, de aki a háború idején vált a magyar kisebbség vezéralakjává, mindenki által elismert vezetőjévé. Esterházy már akkor példát mutatott, amikor a magyar területek visszacsatolásakor Szlovákiában maradt. A szlovák parlament egyedüli magyar képviselőjeként azonban nemcsak a magyar kisebbség gondjaival foglalkozott, hanem többször szót emelt a magyarországi szlovák kisebbség érdekében is. Esterházy emberi nagysága a Szlovákiában kibontakozott zsidóüldözés kapcsán nyilvánult meg. A szlovák parlamentben egyedüliként csak ő nem szavazta meg a zsidók deportálását lehetővé tevő 1942. évi LXVIII. számú törvényt. Ma már tudjuk, hogy Esterházy tevékenyen kivette részét az üldözött zsidókat menekítő akciókból is. Segített nekik elbújni, s közel ezer zsidó megkeresztelését megszervezve, megmentette őket az üldöztetéstől.

Simon Attila

(Az írás egy tizenegy részes sorozat része. Részletekben adjuk közre az egész tanulmányt.)

Anonim levélírónk küldte, köszönjük!


Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)