NYÍLT LEVÉL HELLER ÁGNESNEK

Szőnyi Bartalos Mária

MAGYARORSZÁG

Tisztelt Hölgyem!

Ön március elején Brüsszelben, külföldön, nyilvánosan, mint filozófus tagadott le 2006-os történeti eseményeket, tényeket Magyarországról és hazám ellen beszélt. A „miért” okát nem keresem, mert azt ön tudja a legjobban. Erről nem írok levelemben és nem elemzem állításait.

Célom nem az, hogy filozofikus elméleteibe vagy hitébe gázoljak, hanem csupán felhívom szíves figyelmét arra, hogy feltételezni merészelem: nem ismeri kellően a magyarságot, a magyar népet és tájékozottsága hiányosnak tűnik számomra a mai magyar valóságról.

Ettől még ön lehet kiváló filozófus a maga nemében még akkor is, ha úgymond „burokban” élt és él Magyarországon.

Több olyan embert ismerek személyesen, akik 1990 óta is szintén „burokban” – anyagi és szellemi egzisztenciájukat védő munkakörökben – élnek Magyarországon, és nem tudják elképzelni sem azt, hogy az egyszerű, magyar emberek élete, életvitele milyen lehet, esetleg a saját városukban, nemhogy az országban! Mert a „védőburok” magabiztossá, szinte vakká teheti az embert és nem lát a saját orránál tovább. Ráadásul tényként csak azt fogadja el, amit ő tapasztal a „védőburkán” belül. Majd meglepődik, amikor kipukkad a „védőburok” és belecsöppen az egyszerű létformában élők közé.

Mert minden „védőburok” egyszer kipukkad!

Sajnálom kedves Ágnes, hogy ön és a barátai alábecsülik a magyar embereket.

Azokat a magyar embereket becsülik alá, akiknek a leszármazottai is segítették hajdanán elbújtatni a zsidókat, enni adtak nekik, és megmenekítették a koncentrációs tábortól vagy egyéb meghurcoltatásoktól; azokat a magyar embereket becsülik alá, akik a cigányoknak enni adtak és adnak, hogy ne éhezzenek; azokat a magyar embereket becsülik alá, akik úgy a múltban, mint a jelenben együttérzéssel, segítőkészen fordultak, fordulnak az elesettek felé, legyenek azok bárhol e Földön. Azon a morális jogon tettem e felsorolást, mert magam is közéjük, a segítők közé tartozom a már elhunyt szüleimmel és nagyszüleimmel együtt. Ráadásul ezen morális szemléletnek megfelelően neveltem gyermekemet és fordulok az unokáim felé. Mert tetszik tudni kedves Ágnes, ez az igazi, nemzedékeken átívelő magyar mentalitás moralitásának az egyik fontos eleme.

Csak remélni merem, hogy nem az egyszerű magyar emberekkel, nem a magyar néppel van baja, hanem az ország vezetőivel, a jelenlegi kormánnyal.

A magyar nép ellen, Magyarország ellen felbújtani sok nemzetiségű kontinenseket – Amerikát és Európát – vagy bármely nemzetiségű országokat, embereket: a legnagyobb felelőtlenség. Azért felelőtlenség a Szent Korona égisze alatt élőket támadni, mert a támadó félnek ez, még mindig „visszaütött”, bumerángként visszaszállt. Kérem, tájékozódjon erről, majd vegye fontolóra, hogy ön méltó e – vagy önhöz méltó e? – a magyarságot lealacsonyítani, vagy jobb, ha bölcs marad?

Amennyiben a jelenlegi magyar kormánnyal elégedetlen, azt is jobb, ha itthon tisztázza személyesen azokkal a kormánytagokkal, akikről úgy érzi vagy gondolja, hogy méltatlanul megbántották önt. Mert nem a külföldön elhangzó felháborodott hangnemből, hanem az itthoni igaz szóból ért a magyar ember. A külföldön tett bántó megjegyzésekkel visszájára fordulhat a dolog a felfokozott igazságérzetű magyar emberek tudatában. Ugyanis külföldről támadni bármely magyar embert, vagy Magyarországot annyit jelent, hogy árulóvá lenni azzal a nemzet egészével szemben, amelynek „burokvédelmében” élt és él. Ha ön ezt a „burkot” meggondolatlanul, személyesen áthasítja, akkor  - demokrácia lévén – szabadon elmehet az országból. Senki nem fogja bántani, de visszatartani sem.

Amennyiben továbbra is személyes sérelmei miatt támadja hazámat külföldről, magyar állampolgárként, az ugyancsak a magyarországi tartózkodásának méltatlanságára utaló jel.

Tisztelt Heller Ágnes! Az intelligencia és a filozófus történeti tájékozottságának jeleit várom öntől, a későbbi megnyilvánulásaitól úgy itthon, mint külföldön. Nem várom külföldről a felelőtlenül fenyegetődző megjegyzéseit, sem a kormánnyal, sem Magyarországgal szemben. Amennyiben ön valóban okos filozófus, akkor türelmesen, higgadtan átgondolja jóindulatú szavaimat, soraimat, és megérti – megértik barátaival együtt – azt, hogy miért és miről írtam önnek.

Megértésében, intelligenciájában bízva zárom soraimat azzal a reménnyel, hogy nem egy rögeszmétől vezérelt infantilis dac hatalmasodik el személyiségén, és gondolatain a levelem olvasásakor, hanem a racionálisan filozofikus ember megfontolt belátása arra nézve, hogy tévedett, amikor 2006-os magyarországi történeti tényeket tagadott ország-világ előtt, Európában, Brüsszelben.

Köszönöm soraimra vetett figyelmét!

Komárom-Szőny, 2011. március 4.