2010. július 7., szerda

Történelem alulnézetben II.


Merénylet elhallgatása 


Az Antall Kormány parlamenti egészségügyi bizottságának MDF-es elnöke merénylet áldozata lett. Nem halt meg rögtön, hét évig kómában volt. Feleségével, - aki egyike, az általam legnagyobbnak tartott emberek közül, - volt szerencsém személyesen is megismerkedni. Az ő nevéhez fűződik a kómás betegek otthonápolása Magyarországon.

Amikor férjét megtámadták, majd ledobták a lépcsőházban, ahol több emeletet zuhant, mindent megtett a tettesek felderítéséért, de csak falakba ütközött...

A merényletet sajnálatos balesetnek tudosították, nem lehetett róla tényszerűen beszélni. Amikor Antall Józsefhez fordult, remélve, kérve a helyreigazítást, akkor az elutasítást azzal indokolta a miniszterelnök úr, hogy „a mi fiatal demokráciánk még nem bírná el ezt a nagy megrázkódtatást!” Később férje haláláról a híradások, - mely szerint férje „hosszú betegség után elhunyt”, - ismételten félre tájékoztatták az embereket.

Sajnos nem volt igaza Antall Józsefnek! Immár húsz év telt el azóta, de a társadalmi és történelmi igazságszolgáltatás tovább várat magára... Még mindig az agyonhallgatás jellemzi társadalmunkat, pedig ezzel csak elodázzuk az igazságtételt, addig pedig nem lesz rend, s ezáltal békesség sem...

Az Orbán Kormányra vár – többek között – ennek a tévhírnek az eloszlatása, egy igazi hazafi rehabilitálása, nevével fémjelzett emlékhely, - tábla felállítása.

Adózzunk a halhatatlan hősök emlékének, mi halandók is!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése