A KAMERA

KAMERA - Bevezető

Nem szándékoztam erről a témáról írni, mikor hírét hallottam, hogy egy problémás szociális otthonban pánikszerű gyorsasággal kamerákat szereltek fel. Bosszankodtam, hiszen ez az ordítóan mihaszna technikai beruházás, mindenki számára érthetővé tette: valós lépések helyett, valami látványos és egyben felesleges fejlesztés történt, természetesen közpénzből. Csak remélni lehet, hogy a felmerülő költségek - amit az adófizetők állnak-, egyenes arányba vannak a felhasznált anyagokkal, az elvégzett munkával és a rendszer teljesítményével. A hatékonyságot most nem említem, később térek vissza rá.

Nem szándékoztam írni a kamerás rendszerekről, de hirtelen négy történet is elém került, és ezt már kihívásnak éreztem. Négy helyszín, négy megfigyelőrendszer, vegyük sorba őket.


KAMERA – Hamis biztonság

1.  Kórház valahol az Alföldön. Túl van egy HospInvest szabadrabláson, káosz és fejetlenség az irányításban, épp hogy működik az ellátórendszer. Szervezetlen munkabeosztás, katasztrofális gazdasági mérleg, csőd közeli állapot. Sajnos sok más kórház esetében is előfordulhatnak ilyen, vagy ehhez hasonló nehézségek. Ez a magyar egészségügy 2010-ben. Ami miatt ezt a kórházat említem, az a mostanában bevezetett újítások mibenléte. A kórház gazdasági vezetője úgy döntött, hogy kamerákat szükséges beszerezni, és azokat a problémás helyszíneken elhelyezni. Sokan lélegeztek fel, hiszen köztudott, hogy megszaporodtak a besurranásos lopások és a „nagycsaládosok” látogatásakor keletkező veszteségek is kellemetlen magyarázkodásra kényszeríttették az adott osztályon dolgozókat.
És nem. A kamerák nem osztályra kerültek, hanem a munkatársak öltözői elé! Sejtem az okait a döntésnek. Az osztályon elhelyezett kamerák felvethetik a manapság divatos témává vált (mesterségesen felnagyított) diszkrimináció lehetőségét, legalább is egyes jogvédők szerint. Legnagyobb kisebbségünk ilyenfajta „provokálását” biztosan vannak, akik nem nézik jó szemmel (hallottunk már ilyenről). A munkatársakkal egyszerűbb a helyzet, őket köti a szerződésük és nem teszik szóvá a változtatást. Nem merik…
Érdemes-e válságos időkben pénzt költeni az agyonterhelt dolgozók megfigyelésére? Úgy vélem egyértelmű, hogy nem. Egyetlen egy kérdés van csak hátra: mi indokolta a beruházást?


KAMERA - Szolgálatban

2. Jóhírű budai kórház. Diszkrimináció ide, diszkrimináció oda, a folyosókat kamerák lepik el. Majd minden ajtóra jut egy kamera. Nem a folyosón történő mozgást rögzítik (nem kizárt, hogy a látómezőben az is feltűnik), hanem az ajtók körüli területet pásztázza, a hűtőszekrényekkel egyetembe! Pontosan rögzítve van a be-, illetve kimenetel, diszkréten, de meggyőző profizmussal. Mondanom se kell, hogy semmi nem tűnik el, annak ellenére, hogy az osztályon szabad mozgás van a nap 12 órájában. A kamera jól szolgál, és jót szolgál. Laptop, TV, DVD, mindez akár szabadon hagyva. (Kis adalék talán, hogy kérésre, hétvégi eltávozáskor lezárják a szobát.) Ha figyelembe vesszük a belekerülési költséget és azt a komfortot és hasznot, amit hoz… Tanítani kellene a szakmában ezt a fajta felhasználást.


KAMERA – Ha kell, ha nem

3. Szociális otthon, valahol a Duna – Tisza közén. Páratlan kegyetlenkedésekre és sokkoló visszaélésekre derül fény. Az áldozatok védtelenek, kiszolgáltatottak, sokan csak tengődnek és a mindennapok túléléséért küzdenek, erejük szerint. Bántalmazóik azok az emberek, akikre bízva vannak, akiknek feladata a segítség, és testük-lelkük ápolása. Hirtelen kitudódnak a kegyetlenkedések és az otthon igazgatója villámgyorsan – hozzáteszem helyesen – reagál az eseményekre. Eljárást indít? Felfüggeszti az érintett ápolókat és felelős vezetőket? Megválik tőlük? Nem! Sebbel-lobbal kamerákat szereltet fel a folyosóra. Nem a probléma forrását számolja fel, hanem előrelátónak vélt intézkedéssel hárítja el az ügyet. Amennyibe önök jártak már korházban, sejthetik, hogy egy folyosón felszerelt kamera hány százalékát fedi le az adott osztálynak. Én 20%-ra teszem. Kétséges lehet továbbá a kamerák által rögzített anyagok korrekt kezelése is, a korábbi történések fényében. A probléma a kamerák kihelyezésénél: annak szükségszerűségének és hatékonyságának hiánya. 


KAMERA - Mindenhol

4. Molnár Gyula újbudai MSZP-s polgármester (már csak pár napig) büszkén adta át a kerületnek a legújabb bűnmegelőzési eszközöket. A kampány hajrájára időzítette a (lelépő) polgármester az új térfigyelő kamerák beüzemelését. Eddig 33 működött a kerületben, most újabb 15-öt szereltek fel (összesen 48), amelyek képét egy térfigyelő központban figyelhetik a rendőrök és a közterület-felügyelők. 16 év képviselői és 8 év polgármesteri ténykedés hozta meg ezt a „hatalmas sikert”. Gratulálunk! A világ más pontjain, ennyi idő alatt a gettókat is felszámolják. Országosan is rendkívüli módon romlott a közbiztonsági helyzet és a XI. kerületben is duplájára emelkedtek az erőszakos cselekmények, a gépjárműlopások, illetve a lakásbetörések száma. Kevés a rendőr: körülbelül 200 hiányzik az újbudai rendőrkapitányságról. Simicskó István kerületi fideszes képviselő szerint a térfigyelő kamerák számának növelése jó megoldás, csak jóval előbb kellett volna meghozni ezt a döntést.
48 kamera. Van valami orwelli a törekvésben, hogy közterületeinket kamerák halmazával akarjuk ellátni. Kialakítjuk magunknak azt az életteret, ami folyamatosan figyel minket, ami állandó kontroll alatt tart bennünket. Mégis bátorkodnék egy szürreális példával bemutatni a rendszer hiányosságát. Tételezzük fel, hogy valamikor a közeljövőben az utcák teljesen be lesznek kamerázva. Szilveszter éjszakája van. Békésen sétálgatok az utcán hazafelé. Az egyik sarkon elém áll két maszkos alak. Másra nem emlékezek, mert leütnek és kirabolnak. Mikor hajnal felé felocsúdok, elvonszolom magamat a közelben lévő rendőrőrsre. Ott elmesélem a szomorú történetemet és a rend derék őrei biztosítanak arról, hogy hamar felgöngyölítik az ügyet. Magabiztosan indulnak a mindentudó gépterembe, majd 10 perc múlva széles mosollyal térnek vissza és közlik: az elkövető egy nyuszi és maga Darth Vader volt! Nem is annyira vicces a előbbi történet. Az biztosan kiderül belőle, hogy a hús-vér rendőrt semmilyen masina nem képes pótolni. Az sem egy jó alapállás, hogy a kamerás felügyelet hiba nélküli való működésébe bízunk. Rossz üzenet lehet az is, hogy: "Megvédeni nem tudunk de, legalább aki agyonüt, bűnhődni fog." A minket ért támadás itt történik, a kamera itt van, de a rendőr valahol máshol nézi a monitort, ha nézi egyáltalán (volt már botrány ebből).

Összegezve: Fontosak a kamerák, jó helyen és valós riasztási funkcióval. Nem a kamerák száma a meghatározó, hanem a hozzákapcsolódó, gyors reagálású rendőri erőké. A kamera ember nélkül azonban semmit sem ér.