2013. január 5., szombat

A Fény-Szentháromság népe



Kovács Keve Gábor: A Pártus Birodalom

Azért kezdem a magyar népfaj ezen ágával, mert Ők voltak azok, akik közt testet öltött maga a Teremtő Isten. E népet tisztelte meg azzal, hogy közöttük öltött testet. Itt most egy rendkívül bonyolult témával fogunk foglalkozni. Az előző részek csak a földi történésekkel foglalkoztak most azonban már az igazi mélységekbe kezdünk behatolni.

Először is teljesen tisztán kell látnunk azt, hogy az ún. kiválasztottsági kérdés, hogy mely nép is az teljesen eldöntetett nem más, mint a Pártus-Magyar. Ezek után számomra nem is igen van más hátra, minthogy elmondom a dolgokat, ahogy vannak. Valójában nekünk itt és most nem is a Judeokrisztianizmussal kell foglalkoznunk, elegem van már abból, hogy mára már a gnoszticizmust is a zsidó írástudók magyarázzák. Ugyanakkor a világon semmi közük hozzá. Mintha nem is lenne más a világon. Ugyanakkor jó lenne legalább azt észrevenni, hogy a szemita népek mindig is a Hold-kultuszhoz vonzódtak, a magyari népek pedig mindig is a Nap-kultusz hívei voltak. Azt mára már minden gyermek tudja, hogy a Holdnak nincs önálló fénye. Fényét a Naptól kapja. Ezt szeretnék tőlünk elvenni, de nem lehet.

A Világ Világossága nem a Hold népe közt öltött testet. Nyugodjunk hát bele abba, hogy a mi népünk a tudás népe. Ebből a hitünkből ne engedjünk egy picit sem. A Hold gyönyörű. Így igaz. Csodálatosan elbűvöl, majd becsap, megcsal. Az életét, a fényét azonban a Naptól kapja. A magyar népek régebbi és újabb elnevezésű családjai is kivétel nélkül mind a fény, nap és tűzimádók voltak. Eredeti vallásuk is a Fényvallás volt. Úgy is hívták, hogy Fény-Szentháromság. Akkoriban még maradéktalanul megvolt az Édesanyánk. Akkor még nem akarta senki elvenni tőlünk. Megjegyzem ma is ugyanazok vagyunk, csak nem engedik, hogy ismételten magunkra találjunk.

Itt és most kijelentem, hogy Jézus Urunknak természetesen nem csak ez az egy megjelenése volt. Vigyázat! Most aztán kerüljük el a félreértéseket. Egyre síkosabb talajra lépünk. A nevek csodálatosak, de tudomásul kell vennünk, hogy valójában a működések megismerése a leglényegesebb. Senki ne gondolja, hogy a Teremtő Úr Isten más népeket nem látogatott meg. Természetesen nem ugyanezen a néven, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Ő mármint az Úr Jézus Krisztus akkor és régebben is köztünk élt és egyáltalán nem biztos, hogy ma nincs köztünk. Ki tudja? Régi mondás - Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanakkor Tudd, hogy te az Ő gyermeke vagy, és azt is tudd, hogy soha egy pillanatra sem hagyott magadra. Most is Veled van. Látod, többek között ezt is elvették tőled. A judeokrisztianista Biblia azt ír, amit akar. Én meg azt mondom, hogy Te igenis Isten gyermeke vagy! Ezt vedd igen-igen komolyan! Jó lenne, ha felfognád ezt az egészet, és értékén kezelnéd magad. Lehet, hogy most sok megdöbbentő dolgot olvasol, de azt szeretném, ha egy kicsit bővülne az ismeretanyagod. Abból a másik könyvből úgysem tudhattad meg ezeket a dolgokat. Abba ezek nem fértek bele. Jómagam teljesen szabadságpárti vagyok. Azt akarom, hogy mindenki boldog és szabad legyen. Ehhez igyekszem segítséget nyújtani. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az embernek semmi keresnivalója sincs nem hogy a Földön, hanem egyetlen más anyagvilágban sem. Azt is tudom, hogy saját magának köszönheti ezt a hányattatott sorsot. Azt azonban el ne hidd, hogy bűnben születtél. Az nem más, mint sima hazugság! Tudod, aki mondja másra, az mondja magára, de a vicc az, hogy az sem igaz. Tartsd az embert hülyeségben, nagy boldogságodra lesz majd, sok-sok pénzt termel majd neked. Aztán sok-sok halott értelmetlen dolgot vásárolhatsz majd magadnak, ami úgyis elvész, értéktelen lesz. Tudod, minden értéktelen, amit nem vihetsz magaddal az ún. halálba. Tiszta gáz. A léleknek nincs zsebe. Amit azonban azért tettél, hogy a ruhádnak, a fizikai testen levő zsebét megtömd, azt mind magaddal fogod vinni. Az ám az igazán kemény valuta. Az valóban nem semmi.

Visszatérve Pártus eleinkre, szeretném elmondani, hogy valami igen nagy varázslattal sikerült eltüntetni az Ókori Róma legnagyobb ellenfelét, akiket számtalan nagy szerző igen sok leírásban magasztalt. Magasztalta őket egyenes és tiszta jellemükért, megbízhatóságukért és még számtalan más jó tulajdonságukért. Nálunk az ókor nagy írói szinte mind háttérbe szorultak. Pedig olyanok, mint Herodotos, akit egyébként a történetírás atyjának tartanak, valami üzenetet biztosan hátrahagyott őseinkről, aztán még nem szóltam Tacitusról, Strabóról, valamint a Pártus-szittya Berossosról és a többiekről. Nem akarom elhinni, hogy magyar embert nem érdekelné a magyar történelem. Valakiknek azonban úgy látszik, sokkal jobban fekszik az, ha eleinket rablóknak, senkiháziaknak, betolakodóknak, műveletlennek festik le. Mi meg ugye ezt higgyük el. Ezt a hazugságáradatot adjuk tovább gyermekeinknek, húzzák csak be a nyakukat, amikor a többi hős népről hallanak? Neveljük csak bele gyermekeinkbe a kisebbrendűségi komplexust. Neveljünk a szabadokból szolgákat a hős nyugati civilizáció számára, akiknek hálaimákat kellene zengeniük a magyar népért, hogy volt, van egy olyan nemzet, aki nem engedte meg a keleti népeknek, hogy elfoglalják területeiket. Országot nem igen mondhatok, mert akkoriban, amikor minket úgymond ideszármaztattak ők még csak fejedelemségek voltak. Alkotmányuk akkor még messze nem volt. Strabo a Pártusokat Scythának is nevezi, és azt mondja, hogy ők szittya nyelven beszélnek. Ezeket a népi elnevezéseket régen gyülnévnek nevezték. Szeretném megjegyezni a pártus és római birodalom közt az Eufrates volt a határ, de egyszersmind azon közös vonal is, mely a római adó alá vetett, és az ettől mentes, ősrégi saját törvényeik szerint élt szabad nemzeteket választotta el egymástól.

Igaza van tehát Strabónak, amikor azt mondja, hogy a pártusok nagyságának oka életmódjukban és erkölcseikben fekszik, melyekben, habár sok barbár és szittya találtatik is, még is több olyan létezik, mi a kormány ügyes kezelésére és a haderőnek helyes alkalmazására szolgál. A (XI. k. 9. f. 3. §-ában) említi, hogy a pártusok mindig is jelesül viselkednek. Strabó, ki születésére nézve cappadóciai tökéletesen látja a különbséget Augustus császár és a pártus király uralkodása között. Nevezetesen az egyik, a római alatt nyög a nép, a másik pedig teljesen szabad és vidám. A pártus seregek többször is megverik a rómaiakat ezek tények. Egyik ilyen csata alkalmával Crassusnak serege teljesen tönkretétetett, s Róma fennállásának 718. évében M. Antonius is általok lett legyőzetvén, 16 esztendővel ezután IV. Phrates király mind az elfoglalt összes zászlóikat visszaküldötte Augustusnak. Ugyanakkor a pártusoknak a rómaiak iránti barátsága legbiztosabb zálogául saját királyi véréből túszokat is küldött. Tacitusnak megemlítem egy nagylelkű bevallását "hogy a rómaiak inkább szeretnek a pártusokkal hadban lenni, mint hadat viselni". Tacitus nem csak nagy író, hanem mint mély eszű államférfiú teljes mértékben felfogta ennek valóságos szellemét. Erről egyébként a pártusok is így vélekedtek.

Most nézzük meg a pártus fő törvényt, melyet nem írtak ugyan kőtáblákra, de, hogy soha el ne törlődjék, kinek kinek szívébe írva s így a vérrel együtt reánk átörökítve van:
"ha hadaid szerencsések, hadd meg a legyőzött nemzetségnek szokásait, törvényeit, s a szövetség kötelékére, nem pedig a szolgaság igájára legyen gondod!"

Már tudunk egy pár dolgot dicső pártus eleinkről, de azt még nem, hogy mettől meddig terjedt ez a hatalmas ország. Nem titok. Az Eufrátesztől Indiáig terjedt és 500 éven keresztül tudják is tartani a római hadak ellen. Ugyanakkor a legérdekesebb történelmi tény pedig az, hogy ezen a területen belül nincs háború, nincs forradalom, hanem ennek az országnak a népe egységesen visel háborút Róma ellen. A pártusok függetlenségüket egy ún. ARSACIDA felkeléstől számították a Kr. e. 256. évtől kezdődött. Királyaikat is ez a család adta. Határául az Eufrátest ismerte el Augusztust császár és ugyanő hagyományozta utódaira, hogy ezt ne lépjék át. A harmadik század első felében, 226-ban, Kr. u. midőn a Sassanida Artaxes vezénylete alatt felkeltek, Artabant, utolsó partus Arsacida királyt megölték, és a Partusok birodalmának Persiában véget vetettek. A nyugati történészek azonban nem akarják tudomásul venni azt a tényt, hogy Berozomad és fia Kamszár Kr. u. 326-ig uralkodva visszaállították a régi birodalom fényét. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Pártusok családját vérségi kapcsolat fűzte az ún. euthalita-hun királyi házhoz és az Örmények Arsacida királyi házaival. Ugyanakkor meggyőződhetünk arról, hogy a Chus és Hun névszó az örmény kútfőkben egyazon jelentésű. De nemcsak az örményeknél, hanem a római Tacitusnál és a zsidó Josephus Flaviusnál is consanguineus Scytha, Saca és Daha nevezetek alatt ugyanazon népfajról és ugyanazon királyairól szólnak, amely néptörzsről és királyi házról szólnak az örmény kútfők Chus és Hun elnevezések alatt. Tehát most már láthatjuk, hogy a Magyar Népfaj - nagyon sajnálom, de van ilyen - több népnév alatt, de ugyanazon Nemzetet jelenti. Többek között ezért mondhatják és mondják is ellenfeleink, hogy elég legyen már. Nem sok az, hogy lassan már minden Magyar?

Erre én azt felelem nekik, hogy nem az a sok, hogy minden Magyar, hanem az a sok, hogy lassan már csak mi maradunk, akik a Kárpát-medencében vagyunk és az a sok, hogy még itt sem lehetünk nyugodtan. Magyarságunk köreibe olyan idegen testek épülnek, melyek tovább bomlasztanak. Nem érzem azt, hogy bárki is szeretné visszaadni a Magyarság Önbecsülését, régi Hitét. Addig ameddig ez nem történik meg, a magyar embernek mindig is lógni fog az orra. Elég sokan vagyunk azért még ma is! Épp ezért most hozzátok fordulok, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy legalább ismereti szinten terjesszétek az Igazi Magyarság Eszméjét, és ne hajtsátok meg a fejeteket az idegenek előtt. Legyetek büszkék származásotokra, kövessétek őseitek megkezdett útját.

Végül, de biztos nem utoljára álljon itt most egy pár rövid emlékeztető a Skytha-pártus jellemről az ókori írók munkáiból Zajti Ferenc munkásságán keresztül.

Justinus, Trogusból II. könyv. 3. fej. "A skyták nemzetét mindig igen réginek tartották. Bár a skyták és egyptomiak között sokáig folyt a versengés a faj régisége felől. Azonban (a bizonyítékok súlya alatt) meggyőződvén az egyptomiak, mindig a skythákat tartották régebbieknek."
(Josephus Flavius, Antiqu. Jud. I. 7.)



Honfitársunktól kaptuk, köszönjük!

Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése