Köztünk élnek...

Pszichopátia 

"Mouravieff azt állítja, hogy két fajta ember létezik, Ádám-előtti és ádámi embereknek nevezi őket. Az elképzelés az, hogy az Ádám-előtti emberfajtának nincs lelke és nincs is lehetősége, hogy kifejlessze azt. Ez egy döbbenetes ötlet, de olyan tudományos viták folynak ebben a témában, amelyek klinikai bizonyítékokon alapulnak, hogy valóban vannak olyan emberek, akik csupán mechanikusak és nincs belső, vagy magasabb énjük."

Quantum Future Group

Azt mondják a Földön a valódi veszélyt az emberiségre a pénz, a politikusok, a média, a drogok és a vallások jelentik. Úgy mondják ezek az okai minden háborúzásnak, mizériának, a gazdasági rabszolgaságnak, még a környezetszennyezésnek is. Azonban mindezek mögött a pszichopaták bújnak meg és minden túlzás nélkül ők az emberi faj egyetlen VALÓS problémája. Azért nincs békesség és harmónia a Földön és azért nem tud az emberi faj feljebb lépni a saját tudati és spirituális evolúciójában, mert itt vannak köztünk a szociopaták és pszichopaták. Pont. De vajon mennyit tud róluk egy átlagember? Ön például mennyit tud róluk?!

Képzelje el - ha tudja -, hogy nincs lelkiismerete, nem érez bűntudatot és szégyent, tegyen és mondjon bármit is. Képzelje el, hogy nincs semmilyen belső korlátozás Önben, ami visszatartaná attól, hogy bántalmazza, kihasználja, felhasználja, becsapja vagy akár tönkretegye az ismeretleneket, a barátaidat és a családtagjaidat. Képzelje el, hogy soha nem érez szégyent vagy bűntudatot - egyszer sem az élete során - bármilyen szégyenletes, önző, lusta, hazug, ártó vagy erkölcstelen dolgot tegyen. Képzelje el, hogy nem érez lelkiismeret furdalást - egyszer sem az életed során - akármilyen kárt, szenvedést, fájdalmat, félelmet vagy veszteséget okoz másoknak. Képzelje el, hogy a felelősség fogalma ismeretlen számára, ezt mint csak olyan dolognak tekinti, amit alacsonyabb rendű együgyűek vállalnak fel kérdés nélkül. Most addja hozzá ehhez a furcsa fantáziához, hogy meg van a képessége ahhoz, hogy elrejtse mindenki elöl, hogy a pszichéje más, mint az övék. Mivel az emberek túlnyomó többsége abban a tévhitben él, hogy a lelkiismeret és emberség egyetemes dolgok az emberi világban, elrejteni a tényt, hogy Önnek ilyen nincs nem is nehéz. Nem tartja vissza bűntudat vagy a lelkiismeret bármilyen vágya vagy célja megvalósításától és megszerzésétől, és nem kell másokkal konfrontálódnia a hidegvérűsége miatt sem. A jeges víz az ereiben olyan furcsa, annyira a normális tapasztalatukon kívül esik, hogy ritkán ismerik fel az abnormis állapotát. Más szavakkal, teljesen szabad a belső korlátozásoktól és a gáttalan szabadsága, hogy azt tegyen, amit akar minden bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül, el van rejtve a világtól. Míg másokat a lelkiismeretük kordában tart, Ön azt tesz, amit akar tekintet nélkül mások biztonságára, jólétére, érdekeire, jogaira, kapcsolataira, vágyaira és álmaira.

Szóval mit tenne, ha egy pszichopata lenne? Mondjuk, ha beleszületne egy nagy családi gazdagságba és elég nagy Önben a vérszomj, akkor embercsoportokat manipulálhat egymás ellen, felfegyverezve mind két oldalt, és a karosszékéből nézheti végig a vérontást, amit maga idézett elő. Mondjuk, ha tulajdonában áll egy médiaszerv, akkor folyamatosan hazugságokat terjeszthet rajta keresztül összevissza kavarva az emberek fejét. Akár ezt is megteheti. Vagy mondjuk, ha megvan a lehetősége, akkor óriási összegeket sikkaszthat el közösségektől, vagy vállalatoktól, amivel aztán romba dönti mások életét. Vagy, ha valamilyen nagy élelmiszergyár tulajdonosa, mérgező anyagot tehet az Ön által gyártott élelmiszerekbe, hogy az emberek rákot vagy egyéb súlyos és halálos betegségeket kapjanak pár éven belül. Ezt megteheti, hiszen Önt nem tartja vissza semmiféle belső gátlás, bűntudat és nem veszi figyelembe mások érdekeit, jogait és biztonságát. És, ha netán kérdőre vonnák, akkor hidegvérrel hazudik rákenve mindent másokra. Senki sem tud semmit Önre bizonyítani, mert olyan ügyesen manipulál mindenkit és minden helyzetet, és olyan hidegvérűen hazudik, hogy könnyedén mások nyakába varrja a saját bűneit. De akár meg is gyilkolhatja a tanúkat, mert az emberi élet Ön számára abszolút semmi értékkel nem bír. ŐRÜLETES, FÉLELMETES ÉS VALÓS: az emberi faj 4-6%-a szociopata. Ebből a 4-6%-ból 1-2%-ot nevezhetünk agresszív pszichopatának. Ők a gyilkosok, a sorozatgyilkosok, genocídiumot kitervelő és végrehajtó tömeggyilkosok, háborúkat és viszályokat szító politikusok, népeket terrorban és nyomorban tartó diktátorok, illetve a brutális nőbántalmazók és más látványos bűncselekményeket elkövetők. A szociopaták nagy általánosságban nem látványos bűncselekményeket elkövetők, hanem az őrület egy akut verziójában szenvedők, akik egész életükön át károkat okoznak az embertársaik egészségében, kapcsolataiban és érdekeiben. A szociopátia az előfordulási aránya miatt mély befolyással van a többi, potom 6 milliárd emberre, akiknek ezen a Földön kell élniük, főként mert nagyon sok szociopata dolgozik a politikában, a médiában, a pénzügy terén, a bíróságainkon, a rendőrségeinkben és a katonaságainkban, illetve az oktatási intézményeink és a vallási szervezeteink élén. Nem beszélve a szervezett bűnözésről és a drogkereskedelemről. Bizony ez a 4-6% szociopata felelős a bankszámláink kiürítéséért, az érdemeink és sikereink elorzásáért, a boldogságunk és örömünk szétzúzásáért, az önbizalmunk aláásásáért, a kapcsolataink tönkretételéért, az értelmi és tudásszintünk radikális csökkenéséért, az életminőségünk és egészségünk megromlásáért, a spirituális elégtelenségünkért, és most már lassan a létezésünk megszűnéséért is itt a Földön.

És itt van az igazán vérfagyasztó Igazság: NINCS különbség a genocídiumot eltervelő és végrehajtó gyilkos pszichopata és a lelketlen manipulatív szociopata kollégád között, aki pszichikailag terrorizál, gátlástalanul hazudozik rólad a főnöködnek a hátad mögött és rágalmakat terjeszt rólad, hogy kicsináljon az állásodból, amiből a 3 gyermekedet eteted. Amiben mindketten teljesen azonosak az az, hogy a pszichéjük ama részében, ahol kifejlődött humanizáló funkcióknak kellene lenniük - empátia, lelkiismeret, emberség - csak egy sötét üres lyuk van, amit SOHA TÖBBÉ nem lehet megtölteni humanizáló funkciókkal. Csak a körülményektől és a szociopata kollégád vérszomjától függ, hogy ha hatalomra jut mennyi embert fog meggyilkoltatni, hány emberéletet fog megnyomorítani és mennyi embernek fog kárt okozni. A szociopata a normalitás álarcát viseli, egy álarcot, ami csupán utánzata a mi arcunknak, érzéseinknek, értékeinknek, szokásainknak. Gondoljunk csak arra, hogy ezek az emberek a mi tükörképeink, de nincs bennük meg az emberi tartalom. Vagy gondoljunk csak a Mátrix filmre, amiben abban a tévhitben vannak az emberek, hogy akik úgy néznek ki, mint ők azok emberek is. A szociopaták nem olyan emberek, mint mi vagyunk. Az egyetlen érzelmek, amiket valójában és mélyebben tudnak érezni az az irigység, gyűlölet, harag, kapzsiság, őrületes hatalomvágy, és valamiféle őrült versengési késztetés, amitől úgy érzik mindenki a riválisuk és vad versenyben állnak az embertársaikkal. Sokszor abban a deluzióban (tévhit) vannak, hogy mások rivalizálnak velük, vagy, hogy ők maguk igazságszolgáltató ítélőbírók, embertelen leckéket tanító professzorok, másokat szórakozásból irányító isteni bábmesterek. Mivel nem képesek szeretetet, szerelmet és empátiát érezni, roppant cinikusan viszonyulnak ezekhez az érzelmekhez és mindenkit, aki ezeket az érzelmeket valójában képes érezni azt rettenetesen utálják és megvetik. Majdnem minden esetben a saját áldozataikat vádolják beállítva őket érzelmileg instabilnak, hazugnak, gyűlölködőnek, őrültnek, és szinte SOHA nem vállalnak felelősséget a saját cselekedetiekért, az általuk okozott károkért és szenvedésekért. Majdnem mindig azzal vádolják meg az áldozataikat, amit ők maguk tesznek. A szociopaták folyamatosan hazudnak és állandóan manipulálnak minket.

Az egyetlen dolog, ami lényegében hajtja őket, hogy kiprovokáljanak drámákat és helyzeteket, az egy amolyan "ragadozó éhség". Ez a ragadozó éhség a hajtóerejük az életben és minden más ez alá van rendelve. "Szükségem van rá valami miatt, vagy fel tudom használni valamire?", gondolja a szociopata, amikor találkozik egy embertársával és őket csak és kizárólag ez az egyetlen szempont érdekli. Ez azt jelenti, hogy még a szeretetük mögött is csak egy szükség/akaratérzés van, minden mélyebb érzelem és ragaszkodás nélkül, és, ha a szükségeiket nem elégítik ki, akkor ezt úgy értelmezik, hogy nem szeretik őket. Szinte egyik pillanatról a másik pillanatra képesek elhagyni a szeretteiket és minden hezitálás nélkül átvágják azokat, akik bíznak bennük, ha ezt úgy diktálja a pillanatnyi érdekük. Továbbá ez által a "szükségem van rá és akarom" perspektíva által, úgy tekint a szociopata a saját "ragadozó éhségére", mint az egyetlen érvényes érzésre és minden más érzésre a külső világban, mint felfalandó és bekebelezendő "ételekre", amiket a szociopata önmagába asszimilál. Röviden a szociopata egy ragadozó állat, aki történetesen a mi emberi testünkben él. Gondoljunk csak az ragadozók interakciójára az áldozataikkal az állatvilágban és már is el kezdjük megérteni mi rejlik a normalitás álarca mögött. Az állat ragadozó mindenféle leplező funkciókat és taktikázásokat alkalmaz, hogy becserkéssze az áldozatát: először megfigyeli azt, majd a közelébe férkőzik, leválasztja a csoporttól, lefárasztja és gyengíti az ellenállását, majd elkapja, megöli és felfalja. A szociopata ugyan így tesz az áldozataival, de a valódi ragadozó mivoltját látszatokkal, tettetésekkel, hazugságokkal és manipulációkkal leplezi. És ugyanúgy felfalja az áldozatait, mint a ragadozó állat, csak, hogy az õ élelme a lelkünk, az energiáink, az anyagi forrásaink és a kapcsolataink. A test csak annyiban érdekes számukra, hogy mi van benne és mire lehet felhasználni.

A szociopatákra használt 'antiszociális' és 'társadalomellenes' kifejezések nem szerencsés jelzők, mert ők nem társadalomellenesek igazából, hanem ember, lélek és életellenesek. Aminek őket nevezni kellene az "emberszabású ragadozó gépek". Mint hatásos gépek, zseniálisak lehetnek, elismerést érdemlő akadémiai munkákat tudnak végezni, tökéletesen tudják utánozni a mi szavainkat és érzelmeinket, és tökéletesen véghez tudnak vinni komplex terveket és feladatokat, amelyekkel meg tudják szerezni másoktól, amit akarnak, vagy amire éppen szükségük van. Ám azok, akik közel kerülnek hozzájuk előbb-utóbb észreveszik, hogy valami nincs rendben velük. Hogy miként? A szavaik sokszor nem egyeznek a cselekedeteikkel. Ezek a kreatúrák olyanok, hogy azt mondják "szeretlek" aztán másnap elhagynak, vagy azt állítják gyászolnak, aztán elmennek egy jó kis vidám éjszakai buliba. Miközben terrorizálják a feleségeiket és gyermekeiket, vagy bűncselekményeket követnek el, a társadalom felé önmagukat, mint tisztességes, törődő embereket és a közösség tartóoszlopait állítják be. Ezek a férfiak és nők azok, akik fenntartják a tisztességes törvénytisztelő üzletemberek látszatát, miközben az alkalmazottaikat éhbérért dolgoztatják, sikkasztanak és rombolják a környezetet. Ha az ember jobban megfigyeli őket, akkor az első dolog, amit felfedez bennük az pontosan az, hogy a szavaik nem egyeznek a cselekedeteikkel. A látszat, amit fenntartanak egyszerűen nem áll meg a valós életben.

Egy másik dolog, amiről még felismerhetők az az, hogy úgy használják az érzelmi szavakat, mint ahogy a színvakok beszélnek azokról a színekről, amiket nem is ismernek fel. Sőt mi több, mint ahogy a színvak ember soha nem is tudja, hogy színvak ameddig le nem tesztelik, a szociopata nem tud tudatában lenni a saját érzelmi szegénységének. Szóval tévedés ne essen: nem lehet érzelmileg megbántani őket, mert ilyen nincs nekik! Az érzelmeket csak akkor tettetik, amikor valamit el akarnak érni vele és ilyenkor akár még bűnbánatot is színészkednek. Tudják, hogy az olyan dolgok, mint a bűntudat és bocsánatkérés fontos és hasznos dolgok az emberi világban és szabadon osztogatják ezeket, habár jobbára olyan módon, hogy az áldozatuk bűntudatot érez tőle, de ők maguk bűntudatot nem éreznek és megbocsátást sem várnak, mert nem is érzik magukat felelősnek a károkért vagy fájdalomért, amit okoztak az embertársaiknak.

De, hogy miként bújhatnak meg köztünk mégis ezek a ragadozó gépek? Hát először is úgy néznek ki, mint mi magunk. És úgy is élnek, mint mi magunk. Másodszor pedig a legfontosabb dolgok számukra a látszatok és a külsőségek. Az általuk hordott normalitás álarca a leplezést szolgálja, amely mögött megbújva a legnagyobb gonoszságokat követhetik el az embertársaik ellen. A kedvenc foglalatosságuk a tökéletesség és az erkölcsi tisztaság látszatának fenntartása. Jobbára akut módon aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak, és milyen véleménnyel vannak róluk. Úgy tűnik, van valamiféle mentális listájuk vagy katalógusuk arról, hogy mit tesznek és mondanak a tisztességes, jóravaló, normális emberek és végig viszik ezeket a cselekményeket és kimondják a megfelelő szavakat, amikor ez szükséges, hogy kívülről úgy tűnjenek, mint a tisztességes, jóravaló, normális emberek. Ám mindezt nem azért teszik, hogy valóban jó vagy normális emberekké váljanak, hanem, hogy ÚGY TÜNJENEK ők jó és normális emberek. Az "imázs", "látszat" és a "kifelé" szavak nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük a pszichopata moralitását. Miközben teljesen hiányzik belőlük minden motiváció, hogy bármi jót cselekedjenek másokkal vagy másokért, a vágyuk, hogy jól nézzenek ki mások előtt igen intenzív. A jóságuk és tisztességességük annyira felületes, hogy szinte teljes egészében színészkedés. Sőt valójában egy NAGY HAZUGSÁG, mert semmilyen szándékuk a jótevésre és tisztességességre nincs. Az egész normalitás álarcuk egy nagy hazugság, egy teljes színészkedés. A szociopaták egész élete arról szól, hogy másokat manipuláljanak a saját kényelmük, érvényesülésük, anyagi jólétük és hatalmuk érdekében. És teszik ezt úgy, hogy közben néha rámegy mások egész élete. A legtöbben bűntudatot érzünk, ha mondjuk megesszük az utolsó darab tortát egy másik ember elől, és el sem tudnánk képzelni igazából, hogy módszeresen neki álljunk szétzúzni az embertársaink életét a saját érvényesülésünk vagy hasznunk érdekében. Egy normális ember tiszteletben tartja mások érdekeit, kapcsolatait, reputációját (tekintély), egészségét és jogait. Bennünk ott van az a belső mechanizmus, ami megfenyít minket, ha erkölcstelen, etikátlan, önző, ártó dolgot teszünk. Amikor valamilyen célt kitűzünk magunknak, vagy valamilyen vágyunk van, akkor nem elfogadható, hogy a célunk elérése érdekében megalázzunk másokat, szabotáljuk mások szeretetkapcsolatait vagy jövőjét, elsikkasszunk óriási összegeket, amivel másokat hozunk nehéz helyzetbe, és hasonlók. A bűntudatunk, lelkiismeretünk, együttérzésünk és a törvénytiszteletünk visszatart attól, hogy ilyen áron érjük el a céljainkat vagy vágyainkat. A szociopatáknak viszont ezek az "árak" nem lényegesek, amikor felmérik, hogy mit kell megtenniük a céljaik elérése érdekében, mivel nincs lelkiismeretük, nem éreznek bűntudatot és azt sem tudják mi az empátia vagy emberség. Maga a lelkiismeret azon múlik, hogy el tudjuk képzelni a következményeket. Viszont a legtöbb "következmény" valahogy a fájdalomhoz vagy szenvedéshez kötődik valamilyen módon, amit a szociopaták nem igen értenek meg érzelmi szempontból. Megértik a frusztrációt, amit akkor éreznek, ha nem kapják meg, amit akarnak. Ez a vak akaratosságból származó frusztráció számukra a fájdalom, de a fájdalmat, mint úgy nem tudják előre elképzelni. Egy kísérlet során fényképeket mutogattak szociopatáknak és pszichopatáknak, hogy megvizsgálják a reakcióikat. Ezek a fickók ugyanúgy reagáltak egy macska és egy asztal fényképére, mint egy könnyes rettegő arcra és egy halott fényképére: SEHOGY! Semmilyen érzelmeket nem mértek a rájuk kapcsolt diódákkal. Vagyis érzelmileg nem "ismerik fel" a fájdalmat és rettegést sem.

Állítások szerint nem létezik olyan gyógymód, ami gyógyítaná őket. A pszichoterápia kevés eredményt hoz a gyógyításukban, és jobbára a terápia alatt a saját pszichiáteriektől tanulják meg, hogy miként kell még ügyesebben manipulálni embereket. Végeredményben még azt sem tudják teljes bizonyossággal, hogy mitől mások ezek az emberek, akik ugyanúgy néznek ki, mint mimagunk. Ma már több, mint erős a gyanú, hogy genetikáról van szó és nem betegségről vagy gyermekkori bántalmazásról. Sőt egyre többen hangoztatják, hogy a gyermekkori körülmények csupán a szociopátia felnőttkori kifejeződését befolyásolják. Azok, akik rossz körülmények közt nőttek fel, látványos bűnözőkké válnak. Azok viszont, akik jó családokba vagy jómódba születtek olyan pozíciókba kerülnek, hogy eltusolják a bűneiket. Kétes ügyvédekké, korrupt bírókká és rendőrökké, sikkasztó bankárokká, sötét politikusokká és hasonlókká válnak, azaz fehér galléros bűnözőkké. A legtöbbjük soha nem kerül börtönbe a bűncselekményeik miatt, mert belevonják a kollégáikat és üzlettársaikat a bűnözésbe, akik aztán falaznak nekik, illetve olyan pozícióba kerülnek, ahol talán ki sem derül a bűnözésük. A mai politikusok legtöbbje szinte minden kétséget kizáróan szociopata/pszichopata.

Azok között a tudósok között, akik tanulmányozzák a pszichopátia biológiai okait két fő teória honosult meg. Az egyik teória úttörője egy bizonyos Adrian Raine, a Los Angeles-i Dél-Kalifornia Egyetemtől. A teóriája szerint a pszichopátiáért az agy orbitofrontális kortex régiója - azaz a prefrontális kortex - a felelős, amely főszerepet játszik a döntés hozatalban. A másik teória úttörője egy bizonyos James Blair, a Londoni Egyetemi Kollégiumtól, aki úgy véli, hogy az alapvető diszfunkció az amygdalában van, ami egy kicsi mandula alakú struktúra és lényeges szerepet játszik az érzelmek bonyolításában és a félelem közvetítésében. Nem régiben Blair PET scan-es kísérletekkel bebizonyította, hogy az amygdala aktiválásával normális önkéntesekben a mások szomorúságára és dühére való reagálást lehet szabályozni. Úgy véli, habár erre tudományos bizonyíték még nincs, hogy ez megmagyarázza a szociopaták és pszichopaták empátia és félelem hiányát. A két teória nem zárja ki egymást, mert orbitofrontális kortex, ami a "gondolkodást" csinálja, és az amygdala, ami az "érzést" csinálja, szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Egy másik, filozófiai és vallási megközelítés szerint, és ez lenne a "mouravieffi teória", a Földünkön elve két fajta ember létezik, mivel az ember teremtése két fázisban történt. Az egyik és egyben az első ember fajta a homo sapiens fossilis , míg a másik fajta a homo sapiens recens . A homo sapiens fossilis lenne az Ádám-előtti rassz, amit Mouravieff 'antropoidoknak' is nevez, ami csak bizonyos fokig fejlődhetett, állati karakterisztikumokkal rendelkezett és nem tudott beszélni. Az antropoidnak nincs belső énje, magasabb tudata és lelki kapcsolata Istennel. A homo sapiens recens az ádámi rassz, azaz az ember, akibe Isten bele lehelte az 'élet leheletét', ezáltal magasabb tudatot, belső ént és lelket adva neki. Ádám kapta meg a beszédet is és ő nevezett el minden élőlényt a Földön. A két fajta nem áll ugyanazon fennhatósag (vagy Isten) irányítása alatt, és a két rassznak nem is lett volna szabad keverednie, mert ez génregressziót okozott volna. Ám, de az ádámi férfiak látták milyen szépek voltak az antropoidok lányai és azok szexuális közösülés révén gyermekeket nemzettek nekik. Ezért a nagy bűnért cserébe kapott az emberiség egy özönvizet a nyakába, de ez sem tudta leállítani a génkeveredés és génregresszió megbocsáthataltanul bűnös perverzióját. Isten ekkor beígérte a rossz és a jó mag szétválasztását, (itt a bibliai rossz magból sarjadt gazról, azaz az antropoidokról, és a jómagból származó emberről beszélek itt) ami a Szent Lélek korszakában fog megtörténni, amikor is az ádámi rassz végre valódi énazonosságot kap és felemeltetik. Állítólag most már a Szent Lélek korszakába léptünk és ez a szétválasztódás már folyamatban is van. A mouravieffi antropoid fajta lényegében a szociopaták, pszichopaták és nárciszisták jellemzőivel bír és a teóriáját alátámasztani látszik, hogy sok kultúrában fenn is maradt ez a két rassz közötti megkülönböztetés. A németek untermensch, az indiaiak érínthetetlenek, a görögök helot és a zsidók goj kifejezései ilyen megkülönböztetések, habár főként a németek és a zsidók esetében a politikai és vallási vezetők ezeket a megkülönböztető jelzéseket nacionalista és politikai célokból félreértelmezték, így az értelmezésük a köztudatban teljesen eltorzult. Azok pedig, akik olvasták a bibliát bizonyosan emlékeznek arra, amit Jézus is mondott, 'A ti atyátok az ördög..". Jézus maga is tehát különbséget tett a két fajta ember között, két különböző atyai fennhatóság alá helyezve őket. Állítólag Jézus asszonya, Mária is úgy filozofált, hogy két rassz van, akik olyanok, mint két ikertestvér, de meg lehet őket különböztetni, mert az egyik meg van jelölve fizikailag. A Biblia szerint Jézusnak volt egy silány ikertestvére, Judás Tamás. Véleményem szerint ez egy jelképes megjelenítése a jó és rossz magból sarjadt két ember fajtának: a spirituálisan fejlett, lélekkel megáldott fajtának, aki tovább léphet az evolúcióján egy spirituális átalakulás révén, míg a másik, ahogy Mouravieff állította, az antropoid fajta, akinek nincs lelke és felsőbb énje, nem fejlődésképes és majd egy későbbi 'ciklusban' válhat lélekkel megáldott emberré.

Valaki nem régiben arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozatban az szerepel, hogy mindenkinek joga van más fajjal házasodni. A kulcsszó itt a 'faj'. Ez a személy nem értette, hogy mit jelentsen az, hogy más fajjal házasodni. A mouravieffi teória erre tökéletes választ adhat. Lényegében azt már elismerik a tudományos közösségekben, hogy a szociopata 'más fajta ember'. Amit viszont jelenleg teljes bizonyossággal tudunk róluk az az, hogy nincs belső énjük, és hogy, ők az emberiség parazita átkai, mert ahol csak megfordulnak káoszt, lázadásokat, ellentéteket, viszályokat, békétlenséget, korrupciót, romlást, pesszimizmust, veszteségeket és szenvedéseket idéznek elő manipulatív módon, miközben parazita módon élősködve kifosztanak mindent és mindenkit, akit csak tudnak. Lényegében az emberi faj egész történelmének meghamisítását és az emberiség folyamatos hanyatlását nekik köszönhetjük.

Legyen bármi is az oka annak, hogy ezeknek a kreatúráknak nincs belső vagy felsőbb énjük és humanizáló funkcióik, tény és való, hogy azok a társadalmak, amik erős pszichopata befolyás alatt állnak, erkölcsi és nem ritkán gazdasági hanyatlásnak is indulnak. Az ilyen társadalmakban megnövekszik a korrupció, a törvénytelenség, a szociális bűnözés és szervezett bűnözés, a hazudozás, illetve állandósulnak a mesterségesen előidézett belső társadalmi ellentétek és viszályok. Ezzel egyenes arányban csökken az istenhit és emberség, és eluralkodik az emberek gondolkozásában és világnézetében a negativitás és pesszimizmus. Az ilyen társadalmak egyre jobban elállatiasodnak. A szociopata önmaga lelketlen, erkölcstelen, állatias, torz énjét vetíti ki az egész társadalomra. Jellemzően ott, ahol pszichopaták vannak hatalmon az állampolgárok adópénzét elsikkasztják, aztán a beállt gazdasági csődért magukat az állampolgárokat okolják, vagy előidéznek egy polgárháborút, hogy a nagy káoszban lelépjenek a gigászi pénzekkel. A népességeket folyamatosan hazugságokkal etetik a médián és különböző propagandákon keresztül. A társadalmi és gazdasági károk, amiket ezek a rosszindulatú paraziták okoznak az emberiségnek még csak fel sem becsülhető. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség azért nem tudott valós fejlődést produkálni már jópárezer éve, mert ezek a rossz indulatú paraziták ránk telepedtek.

Ami a személyes szintű élményeket illeti, majdnem minden áldozat, legyen az intim társ, barát, üzleti társ vagy idegen, arról számol be, hogy a szociopatával való találkozásuk kezdetétől az egészségükben egy állandó hanyatlás áll be. Úgy tűnik, hogy ezek a kreatúrák leszippantják az életenergiáinkat, ami viszont az egészségünk gyengülését okozza. Mégha nem is folytatnak borzalmas pszichikai bántalmazó hadjáratokat ellenünk, akkor is a szociopatával való hosszas kapcsolat következtében az energiánk elpárolognak, fáradtságot érzünk, depresszió gyötörhet minket és mindenféle betegségek jöhetnek ki rajtunk. Egyébként ezért is nevezik ezeket a kreatúrákat 'energiavámpíroknak' és parazitáknak. Nem csak áldozatok, hanem még világhírű pszichiáterek is, mint például Cleckley, az "Ép elméjűség álarca" írója, közel kerültek ahhoz, hogy azt állítsák a szociopaták esszenciálisan "lélekevők". (Vallási szempontból megközelítve, ha megölik a lelkünket, akkor nem tudunk Istennel kapcsolatban maradni, vagyis lezárják a rajtunk keresztül ható isteni jó befolyását a Földre!)

Az áldozatok az élet minden szférájából kerülnek ki, tehát nem kategorizálhatók, mint nők vagy akár szegények. A szociopaták még pszichiátereket is átvágnak és rávesznek és ezek a szakemberek nem is szeretnek velük dolgozni, mert állítják, hogy már rövid kontaktus is érzelmi károkat okoz egy normális érzelmi világgal rendelkező emberben. Emellett az egész lényük és gondolkozásuk apró hazugságokra épül és a szakemberek elvesznek ezekben az állandósult hazugságokban. Egy pókhálónyi hazugsággal, egy egész hazugságvilággal, találkozunk, amikor megpróbáljuk megérteni a szociopata cselekményeit és gondolkozását. Feltehetően ezekkel a hazugságokkal azt próbálják leplezni mások elől, hogy ők valójában mások, mint a normális emberek és a hazugságvilágukat már szinte születésük pillanatától szövögetik. Ez az, amit Cleckley a 'normalitás álarcának' nevez könyvében. Az áldozatok maguk jobbára csak a kapcsolat végén ismerik fel, hogy a baráti, vagy szerelmi kapcsolat csak az ő elméjükben volt valós, mivel a szociopata mindent csak elszínészkedett bármilyen valós érzelem nélkül. Amikor ezek az emberek lelépnek jobbára összetört álmokat, szenvedést, szétzúzott kapcsolatokat és kiürített zsebeket hagynak maguk után. És ők így élik le az egész életüket, amerre csak mennek az életben, ezt hagyják maguk mögött. A nők, a kiszolgáltatott helyzetbe kerültek és a gyengébbek a szociopaták kedvenc célpontjai, mivel a becsület és jellem szavak abszolút nem léteznek a szótárukban. Ám az áldozatok lehetnek üzlettársak is, akiket megrövidítenek, törvénytelenségekbe manipulálnak, majd lelépve ott hagyják őket az általuk kreált problémákkal.

Amikor felelősségre vannak vonva, vagy napvilágra kerülnek a szörnyűséges cselekményeik és manipulációik, akkor soha nem vállalnak felelősséget az általuk okozott károkért. Általában mindent tagadnak, de amikor be is vallanak valamit, akkor azt úgy teszik, hogy az igazságba beleszövik a hazugságaikat és úgy manipulálják a helyzetet, hogy maga az áldozat tűnjön fel rossz színben. Nem ritkán a saját áldozataikat vádolják illabilis elmeállapottal, irracionális gondolkozással, hazudozással és felelősséggel a megkárosulásért. Nem meglepő az olyan gondolkozás tőlük, hogy nem ők maguk felelősek a saját bűncselekményeikért, hanem az áldozat, mert, hogy példának okáért ő hagyta kint a pénztárcáját, megbízott benne, vagy nem látta jönni a nagy átvágást. Őrületesen az áldozatot és magát az alkalmat a bűn elkövetésére vádolják és nem önmagukat. (Pl. Az alkalom szüli a tolvajt, tehát nem a tolvaj használja ki az alkalmat és így a tolvaj nem is követett el bűnt!) Tény és való, hogy néha igen intelligens embereket vesznek palira és ezek az emberek utólag nem győzik kérdezni önmaguktól, hogy 'Miként lehettem ennyire gyanútlan vagy naiv? Miként nem láthattam, hogy az elejétől kezdve manipulálva voltam?". De ha nem ők maguk teszik fel ezt a kérdést, akkor bizonyos, hogy az ismerőseik fogják feltenni nekik. Azok az emberek, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk szociopatákkal el sem tudják képzelni, hogy milyen mesterien manipulálnak minket. Ahogy egy pszichopata elmagyarázta, először megfigyelnek minket, felmérik a gyengeségeinket és szükségleteinket, behorgásznak minket azzal, hogy kielégítik ezen szükségleteket vagy rájátszanak ezen gyengeségekre, majd megszorítják a satut és kipréselnek belőlünk mindent, amire nekik van szükségük. Aztán dolguk végeztével tovább is állnak. Egyébiránt a szociopatáknak és pszichopatáknak olyan szofisztikált érveléseik vannak, hogy ember legyen a talpán, aki szembe tud szállni velük, ám ezek az érvelések nem ritkán az őrületre emlékeztetnek. Sőt maguk a cselekményeik néha teljesen őrültek, habár mivel pontosan tudják mit tesznek, és a cselekményeiknek/manipulációiknak mik a következményeik, nem lehet őket klinikai őrülteknek nyilvánítani.

Az alábbiakban felsorolom az ismert szociopata/pszichopata típusokat. Kérem a Kedves Olvasót, tartsa észben, hogy néhány jellemző minden típusra vonatkoztatható. Minden típusú szociopatának/pszichopatának egy nárcisztikus és gigászian felfuvalkodott nézete van önmaga értékéről és fontosságáról. Másokat, mint alacsonyabb rendű lényeket látják, míg önmagukat a világegyetem középpontjának, magasabb rendű lényeknek, akiknek jogukban áll saját szabályaik szerint élni, akár mások kárára is, és akiknek különleges kiváltságaik és jogaik vannak másokkal szemben. Úgy képzelik, hogy maga a tény, hogy léteznek máris jogosultakká teszi őket, minden speciális talentum vagy elvégzett munka nélkül is különleges privilégiumokra, pénzre, státuszra és a többi. Az egocentrikusságuk egyszerűen kirívó, nem is tudják mások jogait, biztonságát vagy véleményét figyelembe venni, ha az éppen nem egyezik az õ véleményükkel. Az elméjükben másoknak nincs is jogosultságuk a véleményalkotásra, amennyiben az eltér az övéktől, hiszen úgy hiszik, hogy ők valamilyen kiválasztottság révén sokkal jobban tudnak mindent. A szociopaták/pszichopaták jobbára arrogánsak, maróan cinikusak, nem ritkán egyesen és nyíltan sértegetnek másokat, teljesen rosszhiszeműek, rettenetesen pesszimisták, mérhetetlenül szemtelenek, és túlzott az önbizalmuk. Majdnem mindig mások feletti hatalomra és irányításra törekednek és egyáltalán nem is tudnak másokkal egyenlően együttműködve létezni. Mindemellett ÁLLANDÓAN hazudoznak, és a hazudozás úgy jön számukra, mint másnak a lélegzés. Ám, ha hazugságokon kapják őket, akkor sem jönnek zavarba, hanem ehelyett, mások teljes döbbenetére, egyszerűen átvariálják a történetüket, amibe újabb hazugságokat szőnek bele. A lelketlenség, a manipulálás, a pszichikai/érzelmi bántalmazás, a felelősség nem vállalása, illetve mások felhasználása, kihasználása, meglopása, korrumpálása és cserbenhagyása is minden típusra vonatkoztatható.

1. A Jekyll és Hyde (a legsűrűbben előforduló szociopata)

Õ egy erőteljes személyiségű ember, aki szinte lesöpör a lábunkról. Jön, lát és győz! Úgy vágódik be nálunk, hogy visszatükrözi a SAJÁT értékeinket, érdeklődési körünket, életfilozófiánkat, ízlésünket és szokásainkat. Érdeklődik mindenről, ami velünk kapcsolatos. Becsületességet és őszinteséget tettet. Szereti az áldozatot játszani (pl. a gonosz számító első felesége kifosztotta). A nők sokszor meg is sajnálják és azonnal kijön a gondoskodó, pátyolgató ösztönük. Jellemzője, hogy elég gyorsan házasságot és stabilitást akar, ám ez a kontrol mániákus csak azt akarja elérni, hogy rá támaszkodjunk és a későbbiekben aktívan aláássa az önbizalmunkat, hogy önállótlanodjunk és ő váljon a mi bizonyosságunkká. Segítőkésznek, becsületesnek, támogatónak, nagylelkűnek, hős és hűséges szerelmesnek tűnik abban a fázisban, amikor "idealizál" minket. Ez a fázis viszont SOHA sem tart örökké és előbb-utóbb kijön a Hyde személyisége. Amikor az idealizálás fázis véget ér, mert elérte a céljait és nincs többé szüksége az áldozatára, vagy, mert megunta a partnert, az áldozatot - legyen az feleség vagy barátnő - lelketlenül objektifikálja (élettelen, értéktelen tárgyként kezeli) és megszabadul tőle. Ez úgy realizálódik, hogy egyik napról a másikra egész életen át imádott gyémántgyűrűs mennyasszony királynőből egy spermában pacskoló, orgiákban szétkefélt, AIDS-es utcasarki elmebeteg kurva leszel, akit még mocskos prostinak nevezni is megtiszteltetés lenne. Teljesen meggyőzően tudja utánozni az emberi érzelmeket, ám amikor végre kiderül, hogy csak színészkedett a kényelem, haszonszerzés és szexuális előnyök érdekében, és milyen lelketlen érzelmi és lelki brutalitásra képes valójában, olyan rendkívül sokkoló lehet a lelkiismeret, bűntudat és emberség teljes hiánya, hogy az már-már FELFOGHATATLAN. Vagy önként befejezzük a kapcsolatot és mentjük, ami még menthető vagy ő fog lelketlenül ledegradálni, leverni, megőrjíteni, kifosztani és eldobni, hogy egy újabb "tökéletes" partner vagy lehetőség után nézzen. Általában nem hűséges, de a saját áldozatait vádolja hűtlenséggel. Az áldozatok súlyos érzelmi és anyagi károkat szenvednek és az érzelmi gyógyulás hosszú, mert a legbrutálisabban bánik el azokkal, akiktől meg akar szabadulni. Megjegyezendő, hogy ez a fickó tönkreteszi az egészségedet és romba dönti az életed infrastruktúráját, kifosztva és egy szál ruhában kell újrakezdeni az egész életedet, de ettől függetlenül úgy áll ki a publikum elé sármosan, elbűvölően, "őszintén", mintha minden a legnagyobb rendben lenne és õ lenne a legtisztességesebb ember. És moralizál az erkölcsről! Olyan horrorisztikus amit művel, hogy amikor az áldozat elmeséli szinte rémfantazmagóriának tűnhet és nem hiszik el az emberek, mert nem tudják elhinni, hogy egy látszólag sármos, tiszteletreméltó ember így bánhat másokkal!

2. A gyenge elbűvölő nő

Ez az édes, hízelgő, őszinte, nőies, gyengéd érintésű, elesett, érzelmileg kiszolgáltatott, gyenge dáma, úgy tűnik nem tud megbirkózni a valós világ dolgaival és rászorul, hogy egy erős férfi fogja a kezét és felkarolja. A színészkedése teljesen hitelesnek tűnik, de csak azt a célt szolgálja, hogy behorgássza a férfiakat. Általában áldozatnak állítja be magát, de ez a parazita kicsalogatja és rájátszik a férfiak természetes védelmező ösztöneire. Mesterien tudja manipulálni a férfiakat mások ellen, akár még bántalmazásba vagy bűncselekmények elkövetésébe is. Amikor az álarca végre lehullik, az áldozatok megismerhetik a döbbenetesen számító, irigy, kapzsi, ragadozó, gyűlölettől eltorzult, kegyetlen, lelketlen, ravasz arcát. A szeretetnek, az együttérzésnek és emberségnek még csak nyoma sincs benne. Ez a nő halálosabb tud lenni, mint a férfi "kollégái", mert a szexualitást is kizárólag manipulálásra használja és képes arra, hogy egy férfit teljesen megnyomorítson a férfiasságában. Érzelmileg egy 5 éves kislány szintjén van és olyan őrülten akaratos hogyha nem kapja meg amit akar, csak látszólag törődik bele, miközben azon ügyködik manipulatív módon, hogy az áldozatának még a lelkét is kigyilkolja, vagy tönkretegye az egész életét.

3. A hazug-hazug

Ez a fajzat látszólag minden ok nélkül is hazudik. Mesterien tekeri a szavakat (a mieinket is) és még mesteribben tereli el a figyelmet kényes kérdésekről, a kérdések egyenes megválaszolásától. A tényeket is ügyesen homályosítja vagy fordítja maga hasznára. Amikor igazat mond, akkor is úgy és akkor mondja, amikor ezzel a saját céljait segíti vagy manipulálhat másokat a saját előnyére. Ennél a kreatúránál megfigyelhető az is, hogy egy mondatban hazudik és mond is igazat. Nagyon kell figyelni vele, mert úgy összemossa az igazságot a hazugsággal, hogy a végén már az ember azt sem tudja, mikor hazudik és mikor mond igazat. Mi magunk kételkedni kezdünk az igazságban. Hipokrata módon moralizál, miközben folyékonyan hazudozik, kihasznál, felhasznál, manipulál és bántalmaz. A felénk irányított hazugságai jellemzően érzelmileg irgalmatlanul kegyetlenek és ezeket természetesen ügyesen megfogalmazott mérgező mondatokban adagolja. Az áldozatait érzelmileg instabilnak állítja be és másokat okolva mindenért SOHA nem vállal felelősséget a saját cselekedeteiért és szavaiért.

4. Az izgalomkereső

Õ soha nem tanul a múltbeli meggondolatlanságaiból és tévedéseiből. Könnyen elunja magát, a szüksége az izgalomra egyre súlyosbodik a kor előrehaladtával. A felelőtlensége elég gyakran veszélyezteti mások testi épségét, érdekeit, kapcsolatait stb. Nincs fegyelme a saját impulzusai felett és rossz az ítélőképessége. Törvényszegés, bűnöző magatartás és droghasználat szokványos az ilyen szociopaták/pszichopaták esetében.

5. Néró, a rosszindulatú pszichopata

Õ már nem a Jekyll és Hyde típusú, hanem a normalitás álarca nélküli pszichopata. Ez egy szadista, akinek az áldozatai mindig emlékezni fognak az üres, jéghideg, ragadozó tekintetére. Ő a nyílt nőbántalmazó, a gyermekbántalmazó, a zaklató, a gyilkos, a sorozatgyilkos, a tömeggyilkos politikus vagy vallási vezető, az erőszakoskodó, a terrorista, a gyújtogató, aki egyébként elég arrogánsan szokott viselkedni és maróan cinikus. Alacsony a stressz toleranciája szóval hihetetlen dührohamokat tud kapni és kiszámíthatatlanná válhat. Mivel gyermekkorában valószínűleg olyan környezetben nőtt fel, ahol a becsapás, cserbenhagyás, hazudozás, megalázás és az eltúlzott büntetés szokványos volt õ is várja a becsapást, a megalázást és a büntetést. Ez a fenevad az, aki szadista módon majd megőrjít az agyjátékaival, provokál, inzultál, zaklat, kínoz lelkileg és agyilag (vagy akár testileg és szexuálisan is) csakhogy idegösszeroppanást kapjál. AZ ÉLVEZET KEDVÉÉRT KÍNOZZA AZ ÁLDOZATAIT. Sokan közülük szexuális deviáns és roppant kedveli a szado-mazo típusú szexet. A többi szociopatához hasonlóan, abszolút nincs lelkiismeretfurdalása, nem érez bűntudatot és nincs tekintettel mások érdekeire, biztonságára, egészségére stb. Szadisztikusan a nálánál gyengébbeket pecázza ki magának: nőket, gyermekeket, egyedülállókat, időseket vagy valamilyen okból kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Õ az, akit a média imád a borzalmas bűncselekményei miatt! EZEK A PSZICHOPATÁK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÜKBEN SKIZOID/PARANOID BEÜTÉSŰEK ÉS DELUZIÓSAK. Többen közülük Néróknak, isteni kiválasztottaknak, professzoroknak vagy ítélőbíróknak képzelik magukat, akiknek a feladata, hogy büntessenek vagy rideg, kegyetlen leckéket tanítsanak. Nem ismerik a mértéket. Például egy nő kacéran néz rá és ettől úgy dönt, hogy úgy kell tisztességes viselkedésre tanítania, hogy romba dönti az egész életét vagy megerőszakolja, meggyilkolja és feldarabolja. ABSZOLÚT NEM ISMERIK A MÉRTÉKET ÉS NINCS BENNÜK SEM BELSÕ GÁT, SEM KÜLSÕ TÁRSADALMI GÁT, AMI MEGÁLLÍTANÁ ÕKET. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A NYERS ERÕSZAK ÁLLÍTJA MEG ÕKET, DE EZ VONATKOZTATHATÓ A TÖBBI TÍPUSÚ SZOCIOPATÁRA IS. A legkisebb vélt vagy valós hibára eltúlzottan reagálnak, és legtöbbször a "hiba" valójában vélt hiba, mert a saját borzalmas előítéleteit és közveszélyes delúzióit vetítik ki másokra.

6. Az arrogáns

Õ mindig a középpontban akar lenni és ezt vagy negédességgel, sármmal éri el vagy durva arroganciával. Az a legfőbb vágya, hogy irigyeljék, féljék és gyűlöljék. Úgy igazgatja a dolgait, és manipulál másokat, hogy pontosan ezeket az érzelmeket váltsa ki az emberekből. Ezekből aztán soha nem elég neki. Csak úgy pacskol és ragyog az általa gerjesztett és felkorbácsolt irigységben, a tőle való félelemben és a felé irányuló gyűlöletben. Épelméjű ember a szeretetet, megbecsülést, barátságot és tiszteletet óhajtja, de nem ő! Híresség vagy hírhedtség, számára egyre megy, ha ez a középpontba helyezi és kiváltja mások figyelmét, irigységét, gyűlöletét vagy félelmét. Cinikus, arrogáns és felvág az értéktárgyaival, gazdagságával, előnyös kapcsolataival, vagy akár szellemi/fizikai adottságaival. A reakciói jellemzően eltúlzottak, így rettenti és zavarja meg az áldozatokat (ez az eltúlzott összezavaró reakció egyébként jellemző majdnem minden szociopatára/pszichopatára).

7. A karizmatikus vezető

Ez a fajzat a manipuláció NAGYMESTERE. Mindenkit manipulál, hogy státuszhoz, ranghoz, irányításhoz, pénzhez, figyelemhez jusson. Eljátssza az erényest, az erkölcsöst, a tökéletes apát és férjet, a spirituális vezetőt, a bölcs tanácsadót, a mentort, a hűséges barátot. Karizmatikus, nagy az önbizalma, határozott a fellépése és szinte tökéletesnek tűnik. Ám mindez csupán arra szolgál, hogy státuszhoz, ranghoz, előnyökhöz, figyelemhez jusson. Az agymosó technikái igen kifinomultak és fejlettek éppen ezért vallásos közösségekben, szektákban és a politikában sűrűn megtalálható. Általában a hiszékenyeket, a gyengéket, a tanulatlanokat, a tájékozatlanokat, az elesetteket és kiszolgáltatottakat, és a gyenge szellemi képességűeket célozza meg és használja fel a céljaira. Látszólag jóindulatúan pátyolgatja és irányítgatja a közösséget, de ebben nincs az égvilágon semmilyen alturizmus, mert csak is kizárólag kóros önérdekből és önzésből teszi.

8. A szexuális ragadozó

Hiperszexualitás, pornográfia, orgiák, családon belüli szex, fiatalok megrontása, pedofília és rengeteg maszturbálás tapasztalható nála. Az áldozatok tudnak csak mesélni arról, hogy milyen ördögi módszerekkel manipulálja bele az embereket mindenféle szexuális tevékenységbe. Fiatal, idős, férfi, vagy nő, nála nem számít, ameddig szexuális élvezetet tud belőlük magának kovácsolni. Preferálja a szado-mazót. Könnyen elunja magát, egyre elferdültebb vagy veszélyesebb szexet követel és keres magának. Ennek az elmebetegnek van egy ellentéte: az, aki teljesen megtagadja a szexualitást, intimitást és az érzelmeket a szerelmi partnerétől. Izgalmat és vágyakat gerjeszt, aztán elutasítja, vagy a természetes nemi szükségletei miatt bünteti és alázza a partnereit. Míg az előző az állandó felfokozott szexuális érzelmekkel és atmoszférával kínozza az áldozatait, ez az utóbbi azon élvezkedik, hogy a társa alapvető szexuális és érzelmi szükségleteit megvonja és figyeli, miként kínlódik és hervad miközben rosszhiszeműen gúnyolódik a szenvedésein. KIGYILKOLJA a nőt a nőből, a lelkével együtt. És ez is a célja, mert egy nőgyűlölő szadista, aki a nőben nem "ajándékot" és a másik felét látja, hanem ádáz riválist. Ám ezzel egy időben rettenetesen irigy is rá, és nem ritkán példának okáért annak a parfümjét vagy használati tárgyait használja titokban. Mindkettő fajzat szereti degradálni, élvezeti cikké tenni és megalázni a partnereit.

9. A nomád parazita

Ennek a fajtának nincsenek hosszú távú tervei. Nem tudja magát elkötelezni, nincs benne dedikáció, teljesen céltalan, és teljesen irreális elvárásai vannak. Kifejezetten egy opportunista, aki ragadozóként keresi a lehetőséget, hogy másokat kihasználjon, meglopjon, vagy mások érdemeit elorozza.

10. A szélhámos manipulátor

Egyetlen dolgot élvez mindenek felett: egymásnak uszítani embereket, közösséget, társadalmakat, attól függően, hogy milyen pozícióban van. Az embereket, mint "poxy"-kat használja fel a másokkal való érintkezésre, ő maga a háttérben marad és perverz módon élvezi a színjátékot, amit õ tervelt ki és manipulált ki mások felhasználásával. A "szövetségeseit" és a célpontjait egymástól elkülönítve tartja és mint bábukat játssza ki őket egymás ellen. Rettenetesen ügyes a szavak csavarásában és nagyon sármos szóval általában eléri, amit akar. Sokszor azonban megfélemlítéssel, hamis tudálékossággal, tettetett segítőkészséggel teszi magát "nélkülözhetetlenné" és éri el a céljait. Nagy önbizalommal és fontossággal avatkozik bele minden problematikus helyzetbe és fog hozzá a problémamegoldásba. Majdnem mindig a pénz és az előnyök a célja, de van, amikor csak szórakozásból manipulál, zavar össze és uszít egymásnak másokat. Bármibe beleegyezik, bármit megígér csak, hogy aztán cserben hagyjon vagy pontosan az ellenkezőjét tegye. Ezek után természetesen téged vádol meg az egyezmény megszegésével. Rettenetesen élvezi a jogi helyzetek fabrikálását, amelynek keretében a saját áldozatait bebörtönöztetheti, vagy perbe foghatja mindenféle károkért. A valóságban õ maga idézi elő és manipulálja ki ezeket a jogi helyzeteket.

11. A szakmai terrorista

Õ minden intelligens és erkölcsös értelmiségi rémálma. Sőt, szerintem minden alkalmazott rémálma. Általában jó a fellépése, elég sikeres a szakmájában, intelligens és jó a szakmai reputációja is, de az az apró jellemhibája van, hogy másokat kegyetlenül hátba szúrva, másokat manipulálva, másokat ellehetetlenítve, elértéktelenítve és elgáncsolva jut egyre feljebb a cég ranglétráján. Ha útjában állsz nem számít, hogy 3 gyermeket etetsz a fizetésedből, kegyetlenül kicsinál. FIGYELEM: ez az a fajzat, aki mások szellemi képességeit elértéktelenítve, vagy mások szellemi képességeit és produktumait felhasználva és ELTULAJDONÍTVA jut előre a ranglétrán. Ez az a fajzat, aki másokat felhasználva kegyelem nélkül kicsinálja a vetélytársnak vélt alkalmazottakat. Mindig felhasznál másokat és a mások feletti irányításra törekszik. Ezért is található meg olyan sokszor vállalatok felsővezetőségében, a politikában és a pénzvilágban. Amikor hatalomra jut kegyetlenül és gátlástalanul visszaél a hatalmával. Az alatta lévőkkel rosszul, lekezelően, arrogánsan bánik, talpnyalásba és meghunyászkodásba manipulálja őket, sőt akár pszichikai terrorban is tarthatja őket képtelen elvárásokkal, kiszámíthatatlansággal és állandóan változó "szabályokkal". Hátulról, manipulatív módon mérgezi meg a munkahelyi atmoszférát, aminek következtében hanyatlik a kollektíva produktivitása. Nagyon rossz az ítélőképessége és rossz döntéseket hoz, ami káros befolyással van munkaközösségekre, közösségekre és társadalmakra. Nincs szociális érzékenysége, de majdnem mindig gyanakvó és paranoiás. Másokat használ fel, hogy hatalomra jusson, ám amikor eljön a hála ideje, akkor a segítőit hálából kirúgja, elhetetleníti vagy faképnél hagyja. Legrosszabb esetben a saját segítőire keni minden bűnét, amit a hatalomra jutása sötét útján elkövetett.

12. A gyermek pszichopata

A szociopátia/pszichopátia tünetei már 3 éves kortól mutatkozhatnak. Ez a fiatal delikvens már zsenge korban lengeti a pszichopátia vörös zászlóit: a hazudozást, a folytonos verekedést, durva rivalizálást, más gyerekek terrorizálását (köpködés, rugdosás, kiközösítés, megalázás), állatkínzást, tűzgyújtást, drogok kipróbálását, rongálást, manipulációt (olyan édesnek és ártalmatlannak tud tűnni, amikor rajtakapják valamin, és micsoda különleges képessége van ahhoz, hogy egymásnak uszítsa a felnőtteket!). Tinédzser korban szokványos a megrögzött lopkodás, megrögzött hazudozás, a közlekedési szabályok rendszeres áthágása, mások manipulálása, szabados nemi élet, esetlegesen a fiatalkori bűnözés. A pszichopátia/szociopátia NEM környezeti befolyás következménye, hanem genetikai kódolás eredménye, tehát itt nem csak rossz családokból származó brutálisan bántalmazott gyermekekről van szó, hanem látszólag rendes vagy gazdag családok gyermekeiről is. A különbség a rossz családi háttérből és jó családi háttérből jövő szociopaták/pszichopaták között csupán annyi, hogy az egyik egy börtöntöltelék lesz, míg a másiknak eltusolgatják a bűncselekményeit vagy olyan hatalmi pozícióba kerül, ahol minden következmények nélkül követhet el bűncselekményeket (pl. politika, pénzügy, bíróság, rendőrség, stb.). A szociopaták az élet MINDEN területén megtalálhatók, beleértve a családjainkat. Ha zsenge korban felismerjük a szociopátia jeleit, akkor szigorú és következetes szabályokkal rá lehet szoktatni a gyermeket, hogy betartsa a mások biztonságára és érdekeire vonatkozó szabályokat. A tinédzser kortól kezdve már nem igen lehet segíteni rajtuk és a pszichoterápia is csak némileg tudja őket szocializálni.

.