2011. augusztus 22., hétfő

Augusztus 20. - Ismét büszkék lehetünk


Amerika névadója Szent Imre herceg


Szent István ünnepén egy kerekasztal beszélgetésből tudtam meg, hogy Amerika – áttételesen, - Szent Imre hercegről kapta nevét.
Amerigo név a latin Emericus (a magyar Imre) olasz változata. A középkori Itáliában elterjedt Szent Imre kultusz hatására kapta Vespucci az Amerigo nevet.
Vespucci saját állítása szerint 1504-ig összesen négy ízben járt Amerikában.
„A lotaringiai St. Diében működő Martin Waldseemüller német kozmográfus 1507-ben kiadott világtérképén nevezi először Amerikának az új déli földrészt, melyet addig Újvilágként emlegettek. Kolumbusz nevét utóbb egy országnév örökítette meg: a mai Kolumbia.”

Megtudtuk még, hogy az 1938-ban, Szent Imre tisztelet jegyében, Magyarországra, a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra látogatott, több mint 5000 amerikai zarándok is, hogy megismerjék azt az országot, ami hazájuk névadójához köthető.

Így, ha az amerikaiak büszkék amerikai állampolgárságukra, akkor bizony joggal  lehetnek büszkék népünkre is, melynek egyik szentté avatott fiát, identitásuk részeként, immár szívükben is tisztelhetik.  


A középkori angol királyok is tőlünk származnak


Szent Istvánnak volt egy Ágota nevű leány gyermeke is (mások szerint a lánytestvérét hívták így). Ágotának 1047-ben született egy leánya Margit, akit később, szintén szentté avattak. Ő lett „Véres” Malcoln, Skócia királyának hitvese.

Malcoln életrajzában ez áll:
,,Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában.. hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek.'' Életrajzírója azt is közli, hogy Margit -- és nem a király -- összehívta a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő szokásoktól, amelyek az egykor Írország felől megtérített skót egyházban még mindig föllelhetők voltak, megszabadítsa a skótokat. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy - - jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk -- ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.

Nemcsak az életrajzíró Theoderichtól, hanem más forrásokból is tudjuk, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynőt, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében. Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos legkisebb fiának, a Vilmos utódjává tett I. Henriknek lett a felesége.


Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután, hogy a férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni; ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése